Elfogult
leszek, ezt előre leszögezem, ugyanis menthetetlen Erzsi-rajongó vagyok. Ezzel
együtt, a lehetőségekhez képest igyekszem objektíven értékelni a könyvet, ami
bevallom, az első könyv (Puszi, Erzsi!) után számomra némileg meglepetést jelentett, mert kicsit más az irány, ezzel együtt így is élveztem.
Aki még
nem ismerné Erzsit, az első körben azonnal pótolja eme hiányosságát, >>ide<< kattintva mindent megtudhattok az
elnökasszonyról. Röviden: Erzsi egy fantasztikus macska, aki szolgájának,
Gergelynek a segítségével osztja meg alattvalóival életvezetési bölcsességeit,
ami gyakran erősen politizálós – különösen a könyvben. Én ezt egyébként
értékelem, bármennyire is hányinger, ami a politikában folyik, politizálni
fontos, különben az a bizonyos strucc-effektus áll fent, amikor csak homokba
dugjuk a fejünket, miközben a szar ugyanúgy ott tornyosul, de legalább a
felelősséget is jól elhárítjuk. Erzsi pedig arra buzdít bennünket, hogy ne
süllyedjünk apátiába, legyen véleményünk, álljunk ki mellette, és tegyünk.
Beszélgessünk, terjesszük az igét, miegymás, a lényeg, hogy vállaljunk
felelősséget. (Így belegondolva, simán helyet kaphatott volna Erzsi is a 18 könyv, amit érdemes elolvasni, mielőtt elmész szavazni listán...)
A
könyvet finoman áthatják a politikai utalások – egészen vicces formában -,
miközben aranyos és humoros történeteket ismerhetünk meg Erzsi és szolgája,
valamint barátaik (kétlábúak és négylábúak) életéből. A sztorik nagy része megmosolyogtató, néhánynál
hangosan fel is röhögtem - ezeket a poénokat elsősorban a macskabolondok értékelik
igazán -, ugyanakkor vannak igazán tanulságosak és szívszorítóak is.
Egyébként
rendkívül gyorsan olvasható, sajnos nálam mindössze két estét tartott ki. Igazi kis
„desszert” ez a könyv, én falánk módon behabzsoltam, de érdemesebb egyébként
kisebb adagokban fogyasztani, hogy tovább tartson, mondjuk napi 1-2 fejezetet.
A Puszi,
Erzsi!-hez hasonlóan most is szuper illusztrációk kaptak helyet,
amik csak növelik az értékét. Összességében elmondható, hogy az egész könyv nagyon kis kompakt, bájos, szerethető, és persze rém vicces - pont olyan, mint egy macska.
„A Pancho Arénába púderillatú macskaalmot hozatok, és az lesz a világ legnagyobb macskaszaratója.”
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése