2017/08/01

Egy valószerűtlen eltűnés története | Amy Gentry - Ki ez a lány?

Amy Gentry – Ki ez a lány?
[Good as Gone]

Ha azt hittétek, hogy már megint egy thrillert hoztam, akkor bizony… hát úgy félig-meddig tévedtek. Bár elvileg a könyv thriller akarna ugyan lenni, én mégsem egészen érzem úgy, hogy ez a címke teljességében lefedné a könyv tartalmát. Mert hát alapjaiban talán tényleg az, de közben egyfajta családi dráma és visszaemlékezés is.

Most, ahogy írom soraimat beugrott egy pár hónappal ezelőtti olvasmányom, a Majd megismersz, nos kicsit ahhoz hasonló a regény stílusa, bár számomra a Ki ez a lány? némileg izgalmasabb olvasmány volt.

Tényleg nincs könnyű dolguk a thrillerek szerzőinek, mert már valóban naggggyon nehéz újat mutatni a kategóriában, ezért időnként felbukkannak olyan szerzők/regények, amelyek egészen újszerű oldalról próbálják megközelíteni a műfajt – hol több, hol kevesebb sikerrel.


Néha pedig valójában az innovatív megoldások nem adnak semmiféle pluszt vagy mínuszt, csak úgy vannak. Valami ilyesmit éreztem a Ki ez a lány? esetében is: érdekes megközelítés, értem, hogy a szerző próbálta izgalmasabbá tenni a könyvet, de valójában nem ütött (számomra) akkorát. Mindezzel együtt én élveztem a könyv olvasását, sok-sok izgalmas, mondhatni letehetetlen része volt, ám időnként néha picit leült a sztori, és a végkifejlet sem csattant akkorát, amekkorát ki lehetett volna hozni belőle – ám nézzétek el, lehet, hogy a haladó thrillerfogyasztó szól most belőlem, és esetleg kezdenek irreális elvárásaim lenni.

Na de mégis miről is szól a könyv? A koncepció rém izgalmas: évekkel ezelőtt betörtek egy családhoz és elrabolták 13 éves lányukat, amit az érintett kishúga is végignézett. Felfoghatatlan családi katasztrófa ugyebár. A família és a rendőrség persze közös erővel, gőzerővel keresi a lányt, Julie-t, ám évek telnek el, és úgy tűnik, semmivel sincsenek előrébb. Amikor a remény, majd a gyász kezd átfordulni egyfajta fásult beletörődésbe, egy nap váratlanul kopogtatnak a család ajtaján, és na ki áll ott? A rég eltűnt lány, Julie, aki immáron felnőtt nő. A hihetetlen szerencse kezdetben valóban természetfeletti gondoskodásnak tűnik, ám ahogy a család napjai kezdenek visszaállni a hétköznapi tempóba – már amennyire a történtek után ez elképzelhető persze – egyre több gyanú merül fel Julie eltűnésének és előkerülésének körülményei körül. Valami nem stimmel. Lehet, hogy tényleg túl szép mindez, hogy igaz legyen?

Lehetséges, hogy a lány mégsem Julie?


Na most mondjátok, hogy nem hangzik rém érdekesnek a sztori! Kétségtelenül az.

Ami kisebb-nagyobb problémákat jelentett számomra, az inkább a megvalósítás, valamint a történetvezetés íve volt, ahol még azért lehetett volna mit javítani, és amennyi fantázia van a felvázolt koncepcióban, nos ez alapján több fantáziát és izgalmat vártam volna a történet kibontása során is, miközben mégis megmaradunk a realitás talaján. A cselekményt ugyanis túlságosan is valószerűtlennek éreztem, picit mintha mindent bele akart volna zsúfolni a szerző, amitől így kissé hiteltelenné vált - mint tudjuk, a kevesebb néha több, ugyebár. Na de sebaj, azért ez így sem volt rossz - ám könnyű szerrel lehetett volna sokkal jobb, vagy akár egyenesen zseniális is. Majd legközelebb.

„Nem mondom meg neki, mennyire fájdalmas látnom őt ledőlni a piedesztáljáról. Ezért van szükségük az embereknek Istenre – mert az emberek borzasztók, még a jók is.”

motiváló 4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése