2018/02/26

HYGGE // LAGOM // SISU - összehasonlítás


A dán Hygge elsöprő sikere után sorra jelennek meg a különböző skandináv életérzéseket boncolgató, szebbnél szebb könyvecskék, mint a svéd Lagom, illetve legutóbb a finn Sisu. Ebben a posztban a három könyvet hasonlítom össze, hogy könnyebb legyen a választás.


Egyre több kérdést kapok ugyanis azzal kapcsolatban, hogy mi a különbség közöttük, és melyiket érdemes olvasni. A könyvek bár hasonlóak, mégis más irányból közelítik meg az északi életszemléletet, más a központi elemük, ergo az ember kiválaszthatja a személyiségéhez leginkább illő, értékrendjének és aktuális élethelyzetének legmegfelelőbb darabot. Ehhez szeretnék most segítséget nyújtani.

HYGGE
A DÁN ÉLETÉRZÉS, AMELY BOLDOGGÁ TESZ


Számomra a Hygge a legnagyobb szerelem, kár is lenne tagadni, egyszerűen jött, és ledöntött a lábamról, én pedig egész egyszerűen nem tudtam (és nem is akartam) védekezni. Na de ha ez valakinek nem lenne elég (nem is értem...), igyekszem ennél objektívebb módon elemezni.

A három könyv közül a Hygge a legnagyobb terjedelmű, mellette valóban kézikönyvnek tűnik a másik kettő. A továbbra is vicces nevű Meik Wiking műve komoly hangsúlyt helyez arra, hogy átérezzük ezt a megfoghatatlan hyggét, amit egyetlen szóval nem is lehet hűen lefordítani, ez ugyanis egy komplett életérzés, amely magában foglalja a harmóniát, jóllétet, és azt a valamit, amit a köznyelvben gyakorta boldogságként azonosítunk, azonban a valóságban egy sokkal összetettebb dolog.


 

A könyv fejezetekre bontva részletesen tárgyalja a hygge általános összetevőit - kiemelve azt, hogy nem létezik erre instant recept, mindössze olyan  elemek, amelyek általában elősegítik az életérzés megtapasztalását, és amelyet a mi dolgunk személyre szabni -, mint amilyen a fények és világítás kérdése (nem is gondolnánk, milyen fontos lehet), a társas kapcsolatok, evés-ivás (receptekkel!), öltözködés, otthon (szintén elemekre bontva), otthonon kívüli hygge-katalizátorok, valamint szó van arról is, hogy a tipikusan hygge-időszakon (ősz/tél) kívül, hogyan lehet egész évben beépíteni a hyggét, hogyan lehet filléres megoldásokkal hygge-pillanatokat előidéznünk, illetve egy kifejezetten Koppenhágáról szóló fejezet is helyet kapott.

Bár rengeteg színes illusztráció, fotó, és infógrafika található a könyvben, mégis a három közül ez képviseli a legletisztultabb stílust.



LAGOM
A SVÉD ÉLETSTÍLUS, AMELY KIEGYENSÚLYOZOTTÁ TESZ


Lagom a Hyggehez képest már sokkal kézzelfoghatóbb. A dán hygge ugyanis nem követ pontos vezérlőelveket, csak úgy van a világban, míg a lagom alapvetően a kiegyensúlyozottság köré összpontosul.

Van a svédeknek ez a nagyon szimpatikus életstílusa, amit a nem túl sok, nem túl kevés, éppen elegendő szemléletmód jellemez, a könyv pedig ennek a gyakorlati megjelenési formáit mutatja be, és egyfajta kapaszkodót ad ahhoz, hogy hogyan építsük be ezt mi is a mindennapjainkba, különös tekintettel a munka/magánélet egyensúlyára, az étkezésre (szuper receptekkel), az otthonunkra, az egészségre, a társas kapcsolatainkra, illetve - nagyon fontos! - a környezetre és fenntarthatóságra.


 


Végezetül álljon itt egy szuper idézet a könyvből, ami szerintem remekül összefoglalja a lagom jelenséget:

„Ha van tanulsága a könyvemnek, akkor az az, hogy a fenntartható boldogság nem a végletekről szól. Nem az eufóriáról és nem a hisztérikus nevetésről, bár néha ezek is hasznosak; nem a nagyobb házról, a még több pénzről és a szigorú fitneszéletmódról. Arról szól, hogy a saját fejünkkel gondolkodjunk, hogy a szükséges rosszból erényt kovácsoljunk, és kiélvezzük az értelmes pillanatokat.”


SISU
POZITÍV ÉLETSZEMLÉLET FINN MÓDRA


A Sisuban azt imádom, hogy végre nevet kapott az az érzés, ami - ahogy azt a könyv olvasása során megállapítottam - életem során többször megjelent bennem (ahogy mindannyiunkban), de ezidáig nem tudtam ténylegesen megfogni vagy pontos névvel illetni. De mi is az a sisu? Érdekes keveréke ez a makacsságnak, kitartásnak, lelki erőnek, határozottságnak, és kurázsinak. Leginkább akkor jelenik meg, amikor különösen nehéz élethelyzettel szembesülünk, amivel hirtelen nem tudunk mit kezdeni. Ilyenkor két lehetőségünk van: feladhatjuk rögtön és sajnálhatjuk magunkat, vagy megtalálhatjuk a bennünk rejlő sisut, ami képes előcsalogatni azt a bizonyos emberfeletti erőt, hogy leküzdjük az akadályokat, és elérjük a meghatározott célt.

A könyv alapvetően azt a finn módszert ismerteti, amely segít, hogy a sisut kifejlesszük magunkban, és adott esetben gond nélkül tudjuk előhívni. Ez a módszer egyébként sokban hasonlít a svéd lagomra (azért az északi népek kultúrája között többnyire nincsenek gyökeres különbségek), abból a szempontból, hogy a finnek számára is fontos az a bizonyos arany középút, amit jól mutat a gyereknevelési módszerük is - amiről szintén sok szó esik a könyvben. Ezt röviden úgy jellemezném, hogy valahol az egyből mély vízbe dobom és a folyton fogom a kis kezét között félúton helyezkedik el.

 


A Sisu egyébként szinte pontosan ugyanúgy van felépítve, mint a Lagom, ha nem néznénk a szöveget, meg se tudnánk különböztetni a kettőt. A könyv a sisu megjelenési formáit vizsgálja általánosságban, ha kihívásokkal szembesülünk, valamint bemutatja, hogy hogyan tudjuk beépíteni a sisut a mindennapi életvitelünkbe, a kommunikációnkba (külön kifejtve bizonyos tárgyalási technikákat), a gyereknevelésbe (különös tekintettel az egyedülálló finn oktatási rendszerre, amiből bőven lenne mit tanulnunk), a mozgásba, a küzdelmeinkbe, na meg persze ez is tartalmaz recepteket - de még milyeneket, a nagyonzöld életmód rajongói imádni fogják az olyan recepteket, mint csalánleves vagy lucfenyő-fagylalt -, illetve annak is szentel egy fejezetet, hogy megvizsgálja: vajon boldoggá tesz-e bennünket a sisu?


>> ÖSSZESÍTÉS <<

Ahogy - remélhetőleg - az összehasonlításból kiderült tehát, a három könyv valóban hasonló életérzésekkel foglalkozik (amelyek valamilyen formában mind egy boldogsághoz hasonlatos dologhoz köthetőek), mégis más irányból közelítik meg azokat, másra helyezve a hangsúlyt, így biztos vagyok benne, hogy mindannyiunkhoz valamelyik könyv/életstílus egy picit talán közelebb áll. Leginkább átfogó képet természetesen akkor kaphatunk az északi életszemléletről, ha mindegyiket elolvassuk (ez esetben a fenti sorrendet javasolnám, de lényegében mindegy), ha viszont egyet szeretnénk kiválasztani, akkor érdemes átgondolni, hogy mire vágyunk igazán? ↓


A Hygge meglátásom szerint egy remek alapot biztosít a skandináv szemléletmódok befogadására, amire jól lehet építkezni - ugyanakkor ebből kifolyólag némileg talán semmitmondóbb lehet az utóbbi kettőhöz képest. Azt azonban nem titkolom, hogy nekem valamiért mégis ez a szívem csücske, és a kivitelezés igényességét figyelembe véve is ez viszi a prímet. 
↠ A Lagom már jóval megfoghatóbb, itt minden az arany középútról szól, és gyakorlati (bár néhol kissé semmitmondó, vagy kis hazánkban nem biztos, hogy életképes) tanácsokkal látja el az embert ahhoz, hogy ezt hogyan tudja a mindennapokban megvalósítani. Valódi kézikönyv jelleggel bír, amit örömmel forgat az ember, és nem mellesleg igazán táskabarát. 
 A Sisu egy elvontabb jelenséggel foglalkozik, ami azért is kakukktojás, mert természetéből kifolyólag nem tud aktívan jelen lenni minden élethelyzetben - nem is ez a feladata. Ugyanakkor, ha szükségünk van rá, akkor rém fontos, sőt, szinte életmentő lehet. Ez a könyv is igazi kézikönyv, amely gyakorlati útmutatót ad ahhoz, hogy mikor és hogyan hívhatjuk elő magunkban a sisut, és bemutatja a finn - kissé távolságtartó, ám végtelenül korrekt - kultúra általános jellemzőit (ami egyébként sokkal közelebb áll hozzám, mint gondoltam volna), és amelyből bizony jó néhány elemet átültethetnénk saját életünkbe is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése