2018/01/15

Irodalmi Nobel-díj nyertes ✦ Kazuo Ishiguro - Napok romjai

Kazuo Ishiguro – Napok romjai
[The Remains of the Day]

Na kérem, ez egy zseniális regény. Muszáj ezzel kezdenem, mert minden más, amit kifejtek erre fog épülni. Kazuo Ishiguro egy rendkívül finoman hangolt, végtelenül természetes módon eredeti lélekrajzot tár az olvasó elé. Könnyed, ám roppant kifinomult, visszafogott stílusa csak erősíti azt a fajta brutalitást – a szó nem hagyományos értelmében -, amely a regényből árad. Iszonyat kíváncsi voltam, hogy mit tudhat egy könyv, ami Irodalmi Nobel-díjat nyert. Hát, most már értem. És megértem.

A könyv erőssége nem grandiózus cselekményében rejlik – ilyet ugyanis ne várjunk. Az egész nagyon szolid, kimért, méltóságos, pont úgy, ahogyan főszereplőnk, Mr. Stevens, a főkomornyik, akinek lelkébe némi bepillantást nyerünk, és akivel nem csak egy valóságos utazáson veszünk részt, hanem lélektani felfedezései során is mellette vagyunk. A kettő ugyanis kéz a kézben jár.

2018/01/11

Pszicho-thriller Bear Grylls stílusban ✦ Karen Dionne - A lápkirály lánya

Karen Dionne – A lápkirály lánya
[The Marsh King’s Daughter]

Úgy örülök, hogy ismét egy egészen eredeti regényhez volt szerencsém A lápkirály lányának köszönhetően. A könyv egyébként valami pszicho-thriller féleség hivatalosan, de én azt gondolom, hogy a valóságban ennél jóval sokrétűbb és összetettebb.

És talán ebből a kifinomult komplexságából következik az is, hogy éppen ezért – így kissé előreszaladva – némileg összecsapottnak éreztem. Ugyanis Karen Dionne egy igazán jó alapra építkezett, amit rém ügyesen felépített, ennek ellenére én mégis úgy láttam, mintha a végére hangyányit megfogyatkozott volna a lelkesedése (vagy szorított a határidő?). A téma ugyanis simán megengedte – sőt, szerintem meg is követelte – volna, hogy alaposabban belemerüljünk mind a fizikai cselekménybe, mind a lélektani részletekbe. Így is baromi jó volt, én bevallom, szörnyen élveztem az olvasását, de könnyűszerrel akár zseniális is lehetett volna.

2018/01/05

Agatha Christie újratöltve? ✦ Emily Brightwell - Mrs. Jeffries és a gyilkos bál

Emily Brightwell – Mrs. Jeffries és a gyilkos bál
[Mrs Jeffries On The Ball]

Vérbeli Agatha Christie-rajongóként nyilvánvaló volt, hogy el kell olvasnom Mrs. Jeffries történetét, ha már egyszer akként harangozták be, hogy „ha Miss Marple házvezetőnő lenne” - ezt ugye meg lehet érteni? És azt kell mondjam, bár a fülszövegek gyakran túloznak, valóban volt ám ebben valami, egész jól sikerült eltalálni azt a bizonyos AC-re jellemző hangulatot, és Mrs. Jeffries személyisége sem áll távol Miss Marple-től.

Mindazonáltal semmiképp se várjunk egy különösképpen csavaros bűnügyi sztorit, sokkal inkább egy bájos, aranyos, régimódi detektívtörténetet, igazán szerethető kis nyomozógárdával – akik történetesen szinte egytől egyig a személyzet tagjai közül kerültek ki, hogy segítsék a ház urát, a felügyelőt, aki nagyon szimpatikus ember ugyan, ám szakmai kiválósága erősen megkérdőjelezhető, így valóban elkél neki a segítség.