2017/12/16

Boldogság = arany középút? ✦ Linnea Dunne - Lagom

Linnea Dunne – Lagom
[Lagom: The Swedish Art of Balanced Living]

A Hygge nálam nagy szerelem volt, és alig vártam, hogy ismét egy hasonló könyv kerüljön a karmaim közé, a hygge svéd változata, a Lagom pedig egész jó kis alternatívának tűnt.

Nos, nem egészen ugyanaz – ahogy várható volt, és ez így is van jól, ezzel együtt ugyancsak nagyszerű kikapcsolódást és megszívlelendő gondolatokat nyújtott. (Bár bevallom, számomra a Hyggét nem überelte.)

A könyvnek egyébként nemis célja, hogy ugyanazt adja, mint az említett könyv. A lagomnak bár hasonló a lényege, mégis más irányból közelíti meg magát a jóllétet. A svédeknél ugyanis elsősorban a kiegyensúlyozottságon, azon a bizonyos nem túl sok, nem túl kevés, éppen elég állapoton van a hangsúly, ebből indul ki minden.

2017/12/07

Reményfosztottság és ültetvény-terror ✦ Colson Whitehead - A föld alatti vasút

Colson Whitehead – A föld alatti vasút
[The Underground Railroad]

Morbid vagy sem, valamiért vonzódom a rabszolgaság témáját feldolgozó művekhez, bár eddig könyv formájában viszonylag kevéshez volt szerencsém. Colson Whitehead Pulitzer-díjas műve azonban akkorát ütött, hogy úgy érzem, mintha máris a rabszolgaság-irodalom nagymestere lennék.

A könyv kőkemény.
Nem könnyed olvasmány, ugyanis a szerző sem finomkodik. Ebben a témában pedig azt hiszem, nem is szabad. Kell, hogy a maga nyers valójában érzékeljük, hogy miről van szó, hiszen csak így tudjuk elkezdeni valamennyire megérteni, hogy az elnyomás bármilyen fajtája milyen elképesztően képes megnyomorítani nem pusztán az egyént, hanem magát a társadalmat is.

2017/12/04

Három nő, egyetlen sors ✦ Michael Cunningham - Az órák

Michael Cunningham – Az órák
[The Hours]

Íme a könyv, aminek kicsit sem élveztem az olvasását, de mégis megérte elolvasnom.

Ez így paradoxonnak hangozhat, de tényleg erről van szó. Cunningham díjnyertes regénye egyáltalán nem hosszú, egyáltalán nem bonyolult nyelvezetű vagy összetett cselekményű, mégis mondhatni szenvedtem vele, ééés ezek után mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy azt éreztem: ez a könyv hozzám tett valamit. Örülök, hogy legyűrtem. De még egyszer nem fogom elolvasni.

Ha létezik olyan, hogy művészfilm, akkor miért ne létezne olyan is, hogy „művészkönyv”? Nos, számomra Az órák az volt. Nyomasztó és kissé elvont. De nagyon érdekes. És persze elgondolkoztató.