2017/12/16

Boldogság = arany középút? ✦ Linnea Dunne - Lagom

Linnea Dunne – Lagom
[Lagom: The Swedish Art of Balanced Living]

A Hygge nálam nagy szerelem volt, és alig vártam, hogy ismét egy hasonló könyv kerüljön a karmaim közé, a hygge svéd változata, a Lagom pedig egész jó kis alternatívának tűnt.

Nos, nem egészen ugyanaz – ahogy várható volt, és ez így is van jól, ezzel együtt ugyancsak nagyszerű kikapcsolódást és megszívlelendő gondolatokat nyújtott. (Bár bevallom, számomra a Hyggét nem überelte.)

A könyvnek egyébként nemis célja, hogy ugyanazt adja, mint az említett könyv. A lagomnak bár hasonló a lényege, mégis más irányból közelíti meg magát a jóllétet. A svédeknél ugyanis elsősorban a kiegyensúlyozottságon, azon a bizonyos nem túl sok, nem túl kevés, éppen elég állapoton van a hangsúly, ebből indul ki minden.

2017/12/07

Reményfosztottság és ültetvény-terror ✦ Colson Whitehead - A föld alatti vasút

Colson Whitehead – A föld alatti vasút
[The Underground Railroad]

Morbid vagy sem, valamiért vonzódom a rabszolgaság témáját feldolgozó művekhez, bár eddig könyv formájában viszonylag kevéshez volt szerencsém. Colson Whitehead Pulitzer-díjas műve azonban akkorát ütött, hogy úgy érzem, mintha máris a rabszolgaság-irodalom nagymestere lennék.

A könyv kőkemény.
Nem könnyed olvasmány, ugyanis a szerző sem finomkodik. Ebben a témában pedig azt hiszem, nem is szabad. Kell, hogy a maga nyers valójában érzékeljük, hogy miről van szó, hiszen csak így tudjuk elkezdeni valamennyire megérteni, hogy az elnyomás bármilyen fajtája milyen elképesztően képes megnyomorítani nem pusztán az egyént, hanem magát a társadalmat is.

2017/12/04

Három nő, egyetlen sors ✦ Michael Cunningham - Az órák

Michael Cunningham – Az órák
[The Hours]

Íme a könyv, aminek kicsit sem élveztem az olvasását, de mégis megérte elolvasnom.

Ez így paradoxonnak hangozhat, de tényleg erről van szó. Cunningham díjnyertes regénye egyáltalán nem hosszú, egyáltalán nem bonyolult nyelvezetű vagy összetett cselekményű, mégis mondhatni szenvedtem vele, ééés ezek után mégis úgy csuktam be a könyvet, hogy azt éreztem: ez a könyv hozzám tett valamit. Örülök, hogy legyűrtem. De még egyszer nem fogom elolvasni.

Ha létezik olyan, hogy művészfilm, akkor miért ne létezne olyan is, hogy „művészkönyv”? Nos, számomra Az órák az volt. Nyomasztó és kissé elvont. De nagyon érdekes. És persze elgondolkoztató.


2017/11/27

Porcelánfestészet és (lelki) utazás ✦ Simone van der Vlugt - Midnight Blue

Simone van der Vlugt – Midnight Blue
[Nachtblauw]

Nem is én lennék egyébként, ha nem pár nappal azután jelent volna meg magyarul Simone van der Vlugt regénye, hogy elolvastam az angol kiadását. A könyv eredetileg ugyanis holland, én pedig – felszínesség vagy sem – a csodaszép borítója miatt szúrtam ki, és a fülszöveget elolvasva tudtam, hogy nekem ez kell. 

Na de a könyv szempontjából lényegtelen bevezető után térjünk is át a releváns információkra.

A Midnight Blue egy kívül-belül csodaszép történelmi regény – amelyekért pedig alapvetően nem különösebben rajongok -, engem mégis nagyon hamar megfogott, és nem is eresztett egészen az utolsó oldalig.


2017/11/23

Joghallgatók thrillere ✦ Alafair Burke - Az ex

Alafair Burke – Az ex
[The Ex]

Fúha, az a helyzet, hogy Alafair Burke könyve egy igen furcsa olvasmányélményt jelentett számomra. 

A fülszöveg ugyanis csalóka: aki ebből, vagy akár a borítón található A lány a vonatonhoz hasonlítgatásból indul ki (ami számomra már rém uncsi és irritáló, a legtöbb ehhez hasonlított könyv ugyanis egyáltalán nem hasonlít az említett regényre), azt könnyedén érheti csalódás. 

Na de! Érdemes túllépni ezen, hiszen ha elengedjük az elvárásainkat, úgy egy egészen eredeti könyvhöz lehet szerencsénk, ami kilóg az átlag pszicho-thrillerek sorából, és ami számomra kevésbé izgalmas a szó klasszikus értelmében, ellenben roppant érdekes és – kedvenc szavammal élve – elgondolkoztató.

2017/11/19

Borítómámor #2

Ahogy a legutóbbi Borítómámor posztban jeleztem: még visszatérek szebbnél szebb, ötletesebbnél ötletesebb, illetve valamiért - számomra - különleges borítókkal. 

Ennek pedig most jött el az ideje.

Meglepően pozitív visszajelzéseket kaptam az előző bejegyzéssel kapcsolatban a témában, nagyon jó tudni, hogy ilyen sokan szeretitek ezeket a - mondjuk ki - műalkotásokat nézegetni.

Rettentően inspiráló könyvborítók léteznek, amelyek a lehető legkülönbözőbb okok miatt ragadták meg a figyelmemet, így ezekből hoztam most egy újabb válogatást.

2017/11/11

Mikor szűnik meg emberi mivoltunk? ✦ Han Kang - Növényevő

Han Kang – Növényevő
[채식주의자]

A dél-koreai Han Kang 2016-ban Man Booker-díjjal kitüntetett regénye valóban egy nem mindennapi darab, magával ragadja az embert a maga fojtogató és időnként fülledt hangulatával, és tudjuk, hogy valami egészen különlegeset olvasunk – akár tetszik, akár nem. Az ilyen darabokról el tudom képzelni, hogy valaha még klasszikusok lesznek, és egyszer talán kötelező olvasmányként adják majd ki (bár többek között a tizennyolcpluszos részek miatt nyilván nem egy középiskolában).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy én személy szerint nem küzdöttem meg vele. A regény ugyanis egyszerre nagyon olvasmányos, időnként pedig meglehetősen elvont, tele van szépséggel és brutalitással, erotikával és elidegenedéssel, és persze annak a központi kérdésével, hogy mégis mitől leszünk emberek, és mikor jön el az a pont, hogy megszűnik emberi mivoltunk?

2017/11/05

Önfejlesszünk okosan ✦ Ryan Holiday - Az ego az ellenség

Ryan Holiday – Az ego az ellenség
[Ego is the Enemy]

Őszinte leszek: magamtól lehet, hogy sose vettem volna a kezembe Ryan Holiday könyvét, mert valahogy azt gondoltam, nem nekem szól ez a könyv. Aztán a kiadó jóvoltából mégiscsak hozzám került, én pedig úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. 

És milyen jól tettem! Rájöttem ugyanis, hogy dehogynem, nagyon is szükségem volt erre a könyvre – és a lehető legjobbkor érkezett hozzám.

Egyébként alapvetően nem vagyok az önfejlesztő jellegű könyvek nagy rajongója, de néha egy-egy darab igencsak meg tud fogni, és valahogy így voltam Ryan Holiday könyvével is mire a végére értem.
A könyv ugyanis olyan alapvető, de mégis meglepő igazságokra világított rá, amelyeket - bár ott voltak a szemem előtt - eddig valahogy mégsem láttam meg.


2017/11/01

Feszes tempójú hazai krimi ✦ Szántó Dániel - Az üldözött

Szántó Dániel – Az üldözött

Szántó Dániel tavaly megjelent első regényénél, a Revansnál úgy fogalmaztam, hogy így néz ki egy magyar skandináv krimi. Nos, azóta elkészült a könyv folytatása, Az üldözött, én pedig ezúttal azt éreztem, hogy valahogy kiforrottabbá vált a stílus, hamarabb magával ragadott, és összességében én személy szerint jobban élveztem a második kötet olvasását.

Bár hibátlannak még mindig nem gondolom, szerintem érezhető a fejlődés, a korábban említett „magyar skandináv krimi” fíling megmaradt, és itt most annyira nem éreztem azt a bizonyos sokat akart a szarka, de nem bírta a farka-effektust.

Persze a műfaj attól lesz izgalmas, hogy kicsit elrugaszkodott a cselekménye, nem egészen tűnik reálisnak, hogy ilyenek történjenek, de mégis fontos megtartani valamiféle egyensúlyt, hogy ne érezzük úgy, hogy valami elborult és hiteltelen, véres mesét olvasunk. 

2017/10/26

Rafinált, lendületes, kegyetlen ✦ Jo Nesbø - Hóember

Jo Nesbø – Hóember
[Snømannen]

Tudom, hogy közel sem ez a lényeg, de én most akkor is azzal kezdem, hogy mennyire csodaszép már a Hóember új díszkiadása! Instant szerelem. Nekem speciel sokkal jobban bejön ez az irány, mint a hagyományos piros-fehér-fekete borítós skandináv krimi vonal, azzal együtt, hogy a belbecs nyilván ugyanaz.

Túllépve a külsőségeken: a regény meglehetősen brutálisra sikeredett, viszont ez a fajta kegyetlenség mégsem öncélú. Nesbø-re jellemző módon iszonyat fordulatos és végtelenül komplex a cselekmény, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes a pasi átlátni ezeket a többszörösen összetett szálakat, a rengeteg szereplőt, a kidolgozott pszichés hátteret, és végezetül úgy összeterelni a különböző irányokat, hogy aztán kerek egész legyen belőlük, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy aztamindenségit!
Zseniális, na.

Morális dilemmák és az Üdvhadsereg ✦ Jo Nesbø - A megváltó

Jo Nesbø – A megváltó
[Frelseren]

Mindig nagy-nagy elvárásokkal kezdek Nesbø-t olvasni, nálam ugyanis kétségtelenül ő a skandináv krimik műfajának elsőszámú képviselője, bár tény és való, hogy akadnak komoly kihívói – például Jussi Adler-Olsen se kutya azért.

A megváltó a Harry Hole-sorozat hatodik része (nálam csak az ötödik, mert az első részt kihagytam). Ez idáig a sorozat majd’ mindegyik része hozta is, illetőleg túlszárnyalta az elvárásaimat (a Vörösbegy mondjuk témájából kifolyólag annyira nem tudott megfogni, bár ennek sem vitatom nagyszerűségét), és előre lelövöm a poént: ez a könyv sem okozott csalódást. Sőt, sőt! Imádtam.


2017/10/22

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók
[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?

2017/10/12

Egy csomagnyi apokalipszis | Richard Kadrey - A végítélet kis doboza

Richard Kadrey – A végítélet kis doboza
[The Everything Box]

A végítélet kis doboza is egyike azon könyveknek, amelyek azt a célt szolgálják elsősorban számomra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és a megszokott, jól bejáratott műfajokon és stílusokon kívül valami új felé is nyissak időnként. Ebből kifolyólag tehát a könyvet úgy fogom értékelni, hogy előre leszögezem: az ilyesmi abszolút nem a stílusom - de láss csodát, ezzel együtt mégis tetszett.

És mi az, ami abszolút nem a stílusom? Különböző természetfeletti, mutáns lények például. Amiből tényleg nincs hiány a regényben. Ellenben Kadrey olyan ötletes lényeket és jópofa karaktereket alkotott, hogy mégis élveztem róluk olvasni, és vártam, hogy legközelebb milyen furcsasággal rukkol elő. A pasi stílusa pedig lehet ugyan, hogy időnként kicsit erőltetett, de baromi vicces tud lenni a maga váratlan trágárkodásával és időnként elég meghökkentő hasonlataival. Én legalábbis többször felröhögtem.

2017/10/08

Egy csepp nyár az őszben | Elizabeth Adler - Halál a tóparton

Elizabeth Adler – Halál a tóparton
[Last to Know]

Mindig nehezebb olyan könyvet értékelni, aminél azt érzem, hogy abszolút nem én voltam a célcsoport, mert sokkal tudatosabban szét kell választani az objektív és szubjektív meglátásokat.  Valami ilyesmi történt velem Elizabeth Adler új könyve esetében is, ahol azt gondoltam, hogy ez egy tökre nekem való valami lesz, de időközben kiderült, hogy mégsem tudom annyira átérezni ezt a könyvet.

Hogy miért lehet ez így, és akkor kiknek ajánlanám a regényt? Ezt igyekszem hamarosan részletesen kifejteni.

Ami azonban garantált a Halál a tóparton esetén, az az érzékletes tájleírás (legszívesebben én is a festői szépségű Evening Lake-ben olvastam volna a könyvet), a sármos, de kicsit különc nyomozó, és akkor már természetesen az elmaradhatatlan bűneset - na meg persze némi románc sem hiányozhat.

2017/10/01

Borítómámor #1

Nem tudom, ki hogy van vele, de számomra egy könyv értékéhez nagyban hozzá tud tenni, hogy mennyire sikerül eltalálni a borítóját - legyen szó akár új, akár régi kiadásról. A hangsúly azon van: átjön-e a hangulat? Ez a hangulat pedig lehet akár barokkosan túldíszített (persze ízlésesen tálalva), egészen minimalista, esetleg kifejezetten meghökkentő, vagy éppen bizarrsága miatt különleges - ezt már könyve válogatja. A lényeg az, hogy valamiért megfogja az embert.

Szerencsére a hazai megjelenések esetében is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a borítók, ami egy tök jó irány, külföldön azonban ezt már igen magas szinten űzik, én pedig nem győzöm csodálni ezeket a gyakran már-már külön műalkotásnak is beillő szépséges kiadásokat. 

2017/09/22

Lassan csordogál, közben beléd ivódik | Colm Tóibín - Brooklyn

Colm Tóibín – Brooklyn
[Brooklyn]

Dacára annak, hogy sokaknak valamiért kifejezetten nem tetszik Colm Tóibín könyve, engem az a helyzet, hogy teljességgel elvarázsolt. Továbbá merészelem azt feltételezni, hogy azok között, akik erősen lehúzták a könyvet, sokan nem értik igazán, hogy miről szól valójában a történet. Talán nem jókor olvasták?

Mert miről szól? 
Fúú, de nehéz ezt szavakba önteni.

A Brooklyn egy gyönyörű történet, azzal együtt, hogy klasszikus értelemben nem egy túlzottan mozgalmas cselekményű regény, nem vezet minket nagy megvilágosodásokhoz, nem könnyeztem meg, és nem is vágott a földhöz. És mégis, azt kell, mondjam, hogy egyszerűségében, visszafogottságában, és a ki nem mondott szavakban, meg nem tett dolgokban rejlik a kissé talán passzív nagyszerűsége.

2017/09/14

A gengszterfeleségek élete az alkoholtilalom idején | Renée Rosen - Babaarc

Renée Rosen – Babaarc
[Dollface]

Ki ne szeretné a ’20-as évek hangulatát? Charleston, gyöngysorok, gengszterek, bubi frizura, csillogó fejdíszek, szeszcsempészet, jazz, na meg persze cigaretta és tiltott alkoholfogyasztás minden mennyiségben…

Ebbe az utánozhatatlan világba kalauzol el minket Renée Rosen regénye, amely nagyrészt valós történéseken alapul, így például Al Capone, Dion O’Banion, és a gengszterháború is központi szerepet tölt be a történetben.

Az számomra nem is kérdés, hogy mi a könyv legfőbb erőssége: a hangulata. Pillanatok alatt varázsol el minket, és máris egy zugkocsmában találjuk magunkat, ahol fülledt a hangulat, vágni lehet a füstöt, és a csapból is bourbon folyik – már amíg le nem csap egy razzia.

2017/09/09

És te kitől függsz? | Joyce Maynard - Függőség

Joyce Maynard – Függőség
[Under the Influence]

Első Maynard könyvem után azt kell mondanom, ez a nő aztán ért a karakteralkotáshoz és az emberi kapcsolatokhoz. Na meg az íráshoz.

A regény valóban a függőségről szól, méghozzá elég tág értelemben: megjelenik itt a „klasszikus” jelentése, az alkoholtól való függőség, de sokkal inkább szól az emberek közti függőségről, amely rengetegféleképp jelenik meg.

A központi szálat főhősünk, a középkorú Helen függése jelenti, akinek sosem volt kifejezetten könnyű élete. Korábban az alkohol rabja volt, majd ezt leküzdve egy tehetős házaspárhoz, Havillandékhoz kezd el túlságosan kötődni, akik szinte úgy bánnak a felnőtt nővel, mintha csak örökbefogadott gyermekük lenne.


2017/09/03

Spirituális utazás az elmében | Anand Dilvar - Rab

Anand Dilvar – Rab
[The Slave]

Az elején leszögezem, hogy Anand Dilvar könyvét akkor tudjuk igazán értékelni, ha nem úgy olvassuk, mint egy klasszikus értelemben vett regényt – mert, hogy nem is az.

A Rab ugyanis egy egészen érdekes egyvelege a tipikus önsegítő/önfejlesztő könyveknek, a motivációs beszédeknek, és a hagyományos regényeknek, amely elsősorban nem a minimális cselekményével köti le az embert, hanem inkább egy-egy gondolata fogja meg az olvasót, és késztet(het)i arra, hogy egy picit megálljon, és átgondolja az olvasottakat.

A könyv egy kómában fekvő férfi gondolataiba enged bepillantást, aki teljes mértékben tisztában van azzal, hogy mi folyik a környezetében, de ezt jelezni a külvilág felé, kommunikálni képtelen.

2017/08/30

Manipuláció felsőfokon | Michelle Frances - A barátnő

Michelle Frances – A barátnő
[The Girlfriend]

Húúha, Michelle Frances bemutatkozó thrillere tényleg elérte, hogy mindenféle érzések kavarogjanak bennem. És voltaképp nem ez a lényege egy jó könyvnek?

A barátnő egy igazi női lélektani thriller – na de még véletlenül sem szexista értelemben! A könyv ugyanis elsősorban a fondorlatos, mondjuk úgy, „tipikus” női praktikákra épül, amellyel bizonyos nőtársaim nem szégyellnek pofátlan módon élni - na erre a rafinált alapra épül fel maga a thriller konstrukciója, amelynek központi elemét voltaképp a manipuláció különböző megjelenési formái jelentik. 

Ebben a könyvben ugyanis szinte mindenki manipulál valakit: hol tudatosan, hol anélkül, hogy ezzel ténylegesen tisztában lenne, hol alattomos célból, hol pedig a szeretet nevében.


2017/08/28

Libri '1+fél akció' ajánló II.: érdekes olvasnivalók

A Libri nyári 1+fél akciójáról korábban már írtam itt, ahol az akcióban részt vevő krimi és életmód könyveket is ajánlottam, most pedig hoztam egy újabb egy nagy halom könyvet, amelyek szintén a kampány részét képezik, ezáltal tehát a második darabot fél áron szerezhetitek be, ha megtetszett valami.

A mostani posztban szintén egy személyes válogatást, egyfajta ötletadót találtok tőlem, kifejezetten igyekeztem több díjnyertes könyvet beválogatni, mert ez azért nem rossz ajánlólevél.


A részt vevő könyvek teljes listáját >>ide<< kattintva éritek el.

2017/08/22

Igazi kánikulakrimi | Jane Harper - Aszály

Jane Harper – Aszály
[The Dry]

Azt kell mondjam, hogy az Aszály egy nagyon szép és korrekt bemutatkozó regény Jane Harpertől, nem kérdés, hogy van a nőben potenciál – nem csak újságíróként. Vannak ugyan hibái, hogyne lennének, mindazonáltal mégis abszolút élvezhető, izgalmas, és érdekes.

A regény egyik erőssége a magával ragadó hangulata, ugyanis egy ausztrál kisvárosba kalauzol el minket, ahol tombol a forróság és a szárazság – slussz poén, hogy én szintén akkor olvastam a könyvet, amikor hasonló időjárás volt nálunk is. Harper olyan szemléletesen írja le a körülményeket, hogy komolyan mondom, én is még forróbbnak és szárazabbnak éreztem az időt, mint amilyen valójában. Tanulság: ne a legnagyobb kánikulában olvassátok a könyvet. Vagy pont, hogy igen - attól függ, ki mit preferál, én a magam részéről úgy tűnik, kissé mazochista vagyok.


2017/08/18

Mindenki számára mást tartogat | Varga Bence - Köd előttem, köd utánam

Varga Bence – Köd előttem, köd utánam

Varga Bence regényének fülszövegét elolvasva igazából nem igen tudtam, mire is számíthatok. Aztán elolvastam a könyvet, és furcsamód valahogy új értelmet nyert a fülszöveg. Már jó néhány hete befejeztem egyébként, de még mindig nem igazán tudom, hogyan is lehetne szavakba önteni. Mert Varga Bence könyve sokkal kevésbé szól a cselekményről, mint inkább egyfajta sajátságos hangulatról, benyomásokról.

A könyvet olvasva olyan érzés, mintha szemtől szemben ülnénk főhősünkkel, aki egy kötetlen beszélgetés keretében felidézné nekünk életének meghatározó momentumait - amelyek lehetnek akár egészen apróságok is -, hogy megértsük milyen motivációk vezérelték, hogy jutott oda, ahol most van, és vajon mikor jött el az a pillanat, ahonnan már tényleg nincs visszaút. Ködösen hangzik? Az is. De ez így a jó.

2017/08/15

Libri '1+fél akció' ajánló I.: krimi & életmód

Lassan, de biztosan közeleg a nyár vége, aminek én személy szerint kicsit sem örülök, na de nyárzárásként érdemes még körülnézni picit a könyvpiacon, ugyanis az őszi újdonságok előtt még mindenféle szuper akciókkal találkozhatunk.

Ezúttal egy Libris akcióra hívnám fel a figyelmet, amivel biztos vagyok benne, hogy szinte minden könyvmoly találkozott már, ugyanis július eleje óta fut, viszont ha még nem néztétek meg közelebbről, akkor most érdemes, ugyanis nyár végéig tart. Ami ugyebár lassan itt van.

Arra gondoltam, hogy tematikusan mutatok be néhány könyv tippet, amelyek egytől egyig az akció részét képezik és érdekesek lehetnek.

2017/08/12

Egy ismeretlen világ kulisszái mögött | Rena Olsen - Egy szót se szólj!

Rena Olsen – Egy szót se szólj!
[The Girl Before]

Őszintén szólva tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire zseniális könyvet fogok olvasni, amikor először kezembe vettem Rena Olsen regényét. Nagyon hamar rájöttem azonban, hogy egy nem mindennapi darabhoz van szerencsém.

A kiadók előszeretettel harangozzák be úgy a könyveiket, hogy ez aztán tényleg „letehetetlen”, így ez már számomra szinte üres frázissá vált, de itt vagyok én most, és azt mondom, hogy az Egy szót se szólj! valóban – kis túlzással – letehetetlen. De legalábbis nagyon nehezemre esett letenni.

Amennyi krimit és thrillert olvasok, már tényleg nem sűrűn fordul elő, hogy egy-egy darab ennyire megfogjon, és tényleg a szívemhez nőjön. Meg is kell becsülni az ilyen pillanatokat - márpedig velem most ez történt.


2017/08/06

Békebeli angol teadélután | Agatha Christie - A Bertram szálló

Agatha Christie – A Bertram szálló
[At Bertram’s Hotel]

Mostanában sok recenziós példányt olvasok, és már nagyon vágytam arra, hogy elvárások nélkül, csak saját szórakozásomra újraolvassak valami régi kedvencet. A Bertram szálló ugyan nem a kedvencem Agatha Christie-től, az író viszont határozottan nagy kedvencem, Miss Marple meg igazán megunhatatlan. Ez a könyv pedig most annyira jól esett a kis lelkemnek, mint éhezőnek egy falat kenyér. Vagy mint ebben az embertelen kánikulában egy felfrissülést hozó hidegfront.

A Bertram szálló egy tipikusan olyan könyv, amely ugyan – szerintem – nem tartozik Agatha Christie legjobbjai közé, mégis teljesen kikapcsolja az embert, és segít megfeledkezni kicsit a problémákról. És persze hiába olvastam már – nem is egyszer -, a végére valahogy most sem emlékeztem, ezt különösen szeretem Agatha Christie-ben.

2017/08/01

Egy valószerűtlen eltűnés története | Amy Gentry - Ki ez a lány?

Amy Gentry – Ki ez a lány?
[Good as Gone]

Ha azt hittétek, hogy már megint egy thrillert hoztam, akkor bizony… hát úgy félig-meddig tévedtek. Bár elvileg a könyv thriller akarna ugyan lenni, én mégsem egészen érzem úgy, hogy ez a címke teljességében lefedné a könyv tartalmát. Mert hát alapjaiban talán tényleg az, de közben egyfajta családi dráma és visszaemlékezés is.

Most, ahogy írom soraimat beugrott egy pár hónappal ezelőtti olvasmányom, a Majd megismersz, nos kicsit ahhoz hasonló a regény stílusa, bár számomra a Ki ez a lány? némileg izgalmasabb olvasmány volt.

Tényleg nincs könnyű dolguk a thrillerek szerzőinek, mert már valóban naggggyon nehéz újat mutatni a kategóriában, ezért időnként felbukkannak olyan szerzők/regények, amelyek egészen újszerű oldalról próbálják megközelíteni a műfajt – hol több, hol kevesebb sikerrel.

2017/07/26

Krimikomédia svéd nyugdíjasokkal | Catharina Ingelman-Sundberg - Rablás uzsonnára

Catharina Ingelman-Sundberg – Rablás uzsonnára
[Kaffe med rån]

Catharina Ingelman-Sundberg engem már akkor megvett, amikor elolvastam, hogy a Rablás uzsonnára nem más, mint egy krimikomédia NYUGDÍJASOKKAL. Mert mi más kellhet az embernek egy forró nyári napon, amikor picit már talán megcsömörlött az egymás után olvasott sokadik véres thrillertől? Naná, hogy svéd nyugdíjasok!

Az írónő regénye ugyanis halálkönnyed, igazán szórakoztató, miközben mégsem butuska, viszont segít az embernek kicsit kikapcsolni és fellélegezni, amikor picit már kezd elegünk lenni, és másra sem vágyunk, csak valami habkönnyű, ám minőségi kikapcsolódásra.

A könyv egy tündéri nyugdíjas bandáról szól, akik a Gyémánt Kft. diktátori vezetősége által üzemeltetett nyugdíjas otthonban laknak, és egy nap rájönnek, hogy még a börtönben is nagyobb jólét várna rájuk, mint az otthonban. 

2017/07/22

Két ártatlan kis hazugság | Jane Corry - A férjem felesége

Jane Corry – A férjem felesége
[My Husband’s Wife]

Igen, tudom, kiszámítható vagyok a thrillereimmel, és most is ezzel készültem, na de szerencsére mostanság bővelkedünk jobbnál jobb darabokban, ami igazán jó hír a műfaj rajongói számára. 

Persze egy ponton túl olyan nagyon újat elképzelhető, hogy nem lehetséges már mutatni, de igazából az sem probléma, ha a jól bevált receptet kapjuk igazán ütős, élvezhető formában.

Valami ilyesmiről van szó A férjem felesége esetében is. Mert voltaképp nem igazán nevezhető innovatívnak vagy meglepőnek, ugyanakkor Jane Corry mégis nagyon ügyesen szövi a szálakat, és egy baromi szórakoztató, izgis thriller-élményt ad az olvasónak.



2017/07/12

A boldogság új neve | Meik Wiking - Hygge

Meik Wiking – Hygge
[The Little Book of Hygge: The Danish Way to Live Well]

Mit is jelent a hygge? Nehéz ezt szavakba önteni, de nagyjából azt az életérzést öleli fel, amelyet leginkább a boldogsággal, a harmóniával, a jólléttel azonosíthatunk. A hygge egy gyűjtőfogalom, amely magában foglalja az élet mindennapi apró örömeit, azt, amikor valóban megéljük a pillanatot, amikor tudatosan igyekszünk kialakítani az életünkben azokat a momentumokat, amelyek a biztonságot jelentik, amelyek – legyünk nyálasak és mondjuk ki – a lelkünket simogatják.

Mivel mindannyian mások vagyunk, így értelemszerűen mindannyiunk számára mást jelent a hygge is. Nincs erre bevált recept, inkább érdemes úgy tekinteni rá – és a könyvre is – mint egyfajta alapreceptre, amit ki-ki a maga ízlésére formál a saját kultúráját és preferenciáit figyelembe véve.

2017/07/07

A női princípium orwelli beteljesedése | Margaret Atwood - A szolgálólány meséje

Margaret Atwood – A szolgálólány meséje
[The Handmaid’s Tale]

Az egyszer teljesen biztos, hogy Ákos és Kövér Laci álma válna valóra, ha megvalósulna Atwood ijesztő – és mostanában (hála a könyvből készült sorozatnak) nem véletlenül és szerencsére felkapott – disztópiája, amelyben a nők mindössze egyetlen célra redukálódtak: a szaporodásra. Írniuk, olvasniuk, véleményt formálniuk nem hogy nem kell, hanem egyenesen tilos, aki megszegi a szabályokat, az súlyos megtorlásra számíthat - de most őszintén mindez kit érdekel, ha egyszer úgyis rendeletileg ki van adva, hogy az a legnagyobb dicsőség számukra, ha minél több gyereket szülnek...

Szóval Atwood igen erős – és mondhatni genderspecifikusan orwelli – világot vázol fel, amely a maga nyers egyszerűségével és brutális szabályaival zsigeri módon ijesztő.


2017/06/27

Tudd, hogy elkerüld | Timothy Snyder - A zsarnokságról

Timothy Snyder – A zsarnokságról
[On Tyranny]

Nem mindennapi könyvvel készültem ezúttal: Timothy Snyder, a Yale történészprofesszorának műve, A zsarnokságról ugyanis inkább egyfajta tanulmány – méghozzá a rendkívül tanulságos fajtából. Felvezetésnek legyen elég annyi, hogy a pasi állítólag mindössze egyetlen nap alatt írta meg a könyvét, nevezetesen Trump megválasztásának napján.

A zsarnokságról egy rövidke kis kézikönyv, amit szívem szerint boldog-boldogtalannak a kezébe nyomnék, hogy tessék szépen elolvasni, mert úgy gondolom, hogy az emberek jelentős része nem érzi át annak a mindannyiunkat érintő jelenségnek súlyát, amellyel Snyder foglalkozik a mindössze röpke 170 oldalas könyvében – amelyet mellesleg egy nyugisabb délután simán el lehet olvasni.


2017/06/21

Írás, festészet, szerelem és háború | Jessie Burton - Múzsa

Jessie Burton – Múzsa
[The Muse]

Jessie Burton első könyve, A babaház úrnője nem kicsit rakta magasra a mércét, én pedig alig vártam, hogy végre kézbe vehessem az írónő második könyvét is, amellyel – most kicsit lelövöm a poént – azt kell mondjam, hogy beírta (haha) magát az abszolút kedvenc íróim közé.

Ugyanis A babaház úrnőjéhez hasonlóan a Múzsa is zseniális. Mégis egészen másképp az.

Jessie Burton a lehengerlő és elképesztően élvezetes stílusán, valamint a hihetetlenül erős női karaktereken kívül mást nem nagyon vitt át a Múzsába, és talán épp ettől lett ennyire szerethető: mert ismét valami egészen újszerűt alkotott, amely pillanatok alatt varázsolja el az embert. 

2017/06/13

Magyar lányok a „hanyatló” nyugaton | Munk Veronika - Kéjutca

Munk Veronika – Kéjutca

Szóval Munk Veronika Kéjutcája jött, és egyszerűen bedarált úgy, ahogy vagyok, még mielőtt kettőt pisloghattam volna.

A csalóka cím ellenére a Kéjutca nem egy sokadik erotikus regény, hanem annál jóval több: sokkal inkább egyfajta tényfeltáró-oknyomozó riport, vagy ha úgy tetszik, szociológiai tanulmány, méghozzá egy rettentő izgalmas – és még annál is megosztóbb – világról, a prostitúcióról, illetve az ahhoz kapcsolódó minden elképzelhető tevékenységről.

Anno volt az Indexen egy három részletben közzétett kisfilm (ide kattintva találjátok) ugyanebben a témában, ehhez készült most el a könyv. Már az is nagyon tetszett, egészen elvarázsolt, hogy ezt a hihetetlenül durva és nyers világot mennyire érdekesen és emberien lehet bemutatni. Bennem sok-sok felesleges előítéletet rombolt le, amiért hálás vagyok.

2017/06/06

Könyvhét 2017 | Megjelenések

A legutóbbi Könyvfesztiválos ajánló után úgy döntöttem, hogy ezúttal is összeszedem az idei Könyvhétre megjelenő újdonságokat.

A Könyvhetet ezúttal is a Vörösmarty téren rendezik meg, méghozzá június 8-12. között, a kiadók pedig rengeteg friss és ropogós megjelenéssel, jobbnál jobb akciókkal, pár száz/ezer forintos könyvekkel, dedikálásokkal, ajándékokkal, és mindenféle meglepetésekkel készülnek. Egyértelmű tehát, hogy minden könyvszerető embernek érdemes kinéznie.


Ehhez kapcsolódóan gyűjtöttem most össze néhány jó sok könyvújdonságot, amelyekre érdemes lehet az eseményen - átlagosan 20%, de sokszor ennél nagyobb kedvezménnyel - lecsapni.