2016/08/16

CIA, nemzetbiztonság, és terrorizmus egy utazó ügynök szemével | Olen Steinhauer - A Turista

Olen Steinhauer – A Turista
[The Tourist]

Az egyik legnehezebb dolog olyan könyvről értékelést írni, amelyikről tudja jól az ember, hogy valójában nem nagyon lehet belekötni, ügyes, okosan felépített, részletes, ám valamiért mégsem volt átütő számára. Valószínűleg ennek pusztán annyi az oka, hogy talán nem a megfelelő időpontban olvastam, nem tudtunk „egymásra hangolódni”. Ez azonban nem változtat azon egyszerű tényen, hogy nem ment éppen gördülékenyen az olvasása.

Sőt.

A Turista tényleg remek választás azoknak, akik ízig-vérig kémregényt keresnek, amelyben globális szintű nemzetközi szálak bonyolódnak és nemzetbiztonsági kérdések kerülnek a középpontba.

Ám – jó regényhez illő módon – természetesen magánéleti vonal is (bőven) helyet kap. Szuper választás továbbá azoknak, akiknek felcsillan a szemük a CIA vagy az FBI hallatán, és nem pusztán „akcióregényes” szempontból érdekli őket a hasonló szervezetek világa, hanem a háttérben húzódó megannyi tényezőre is kíváncsiak.

Én ott rontottam el a dolgot, hogy azt gondoltam, hogy most ez érdekelne engem, de aztán rájöttem, hogy nem. Nem magával az elképzeléssel, vagy akár a megvalósítással van gondom, ez az én személyes hangulatom „hibája” volt, így hát nem is okolom a könyvet. Inkább beszámolok a lehető legobjektívebb módon a tapasztalataimról.

Főszereplőnk Milo Weaver, akinek még jó néhány neve van, de ez lényegtelen. Milo a CIA-nál dolgozott „Turista” beosztásban, amely olyan utazó ügynököket jelöl, akik – ki gondolná? – folyamatosan úton vannak, és a világ legkülönbözőbb országaiban teljesítik a fentről jövő parancsot. Amelyet soha nem kérdőjelezhetnek meg. Mindig teljesíteniük kell. És lehet a parancs gyakorlatilag bármi.
Szóval Milo kiöregedett a turistáskodásból, így most családjával sokkal nyugisabb környezetben él – ám továbbra is a CIA alkalmazásában. Aztán persze eljön az idő, amikor a nyugalomnak vége szakad, és Milo előtt nincs választás: családját hátrahagyva vissza kell térnie a tényleges terepre, amikor egy régi barátjáról és egyben kollegájáról gyanús hírek kapnak szárnyra, amelyek tisztázásával őt bízzák meg. Innentől kezdve természetesen borul a bili, beindulnak az események, és van itt minden: nemzetközi bűnszervezet, bérgyilkosok, kettős ügynökök, terroristák, Közel-Kelet, olaj, meg hasonló fincsiségek.


A könyv egyébként egy trilógia első része, amelynek második kötete (A legközelebbivészkijárat) még megjelent nálunk, ám a harmadikat legjobb tudomásom szerint a kiadó nem tervezi megjelentetni magyarul. (Angolul azonban megjelent An American Spy címmel, ha valakit esetleg érdekel.) Na de egye-fene, Steinhauer szerencsére a Turista esetében csak minimálisan élt a sokak által utált függővéggel, így önállóan is élvezhető, teljes történetet kapunk.

Ami számomra az egyik legélvezetesebb vonása volt a könyvnek, az az, ahogy a férfi, aki gyakorlatilag a CIA-n szocializálódott hogyan igyekszik egy „normális” családi életet fenntartani, hogyan próbálja összehangolni munkáját és magánéletét, illetve amikor beüt a krach, hogyan birkózik meg ezzel felesége, valamint – meglepően jó fejnek tűnő – kislánya. Ezen felül persze elképesztő volt olvasni a nemzetközi összefüggéseket, de bevallom ez számomra nem is jelentett éppen kikapcsolódást, hiszen iszonyatosan kellett koncentrálni, hogy megértsem és átlássam a dolgokat, és ne pusztán átfussam az oldalakat.


Összességében tehát eszemben sincs tagadni A Turista nagyszerűségét, a maga nemében ez tényleg egy igazán szuper olvasmány, viszont kell, hogy az ember ráhangolódjon. Ahogy minden könyv esetében így van ez, de jelen esetben talán fokozottabban. Megéri elolvasni. Viszont mielőtt nekiülünk/állunk kérdezzük meg magunktól: felkészültünk rá?

„… mi, Turisták sosem lehetünk elég magasan a káosz fölött ahhoz, hogy meglássuk benne a rendet. Törekszünk rá, és ez része a feladatunknak is, de a rend minden kezünkbe akadó töredéke egy felettesebb rend töredékeihez kapcsolódik, azt pedig egy még felettesebb rend irányítja. És így tovább. Ez a politikusok és tudósok területe. Hagyjuk meg nekik. Ne feledje: Turistaként az elsődleges feladata, hogy életben maradjon.”


4/5

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése