Könyvértékelő: Frei Tamás - Agrárbárók

Frei Tamás – Agrárbárók

Esküszöm, nincs ebben semmi szándékosság, de valahogy ritkán akad a kezem ügyébe magyar író könyve, pedig abszolút támogatom őket. Ezennel viszont igyekszem megtörni ezt a rossz beidegződést, és jöjjön egy magyar szerző, méghozzá nem is akármilyen: Frei Tamás legújabb akcióregénye – csak, hogy méltó módon nyissuk meg a sort.

Az Agrárbárók alapvetően nem egy önálló kötet, hanem az André-sztorik (A megmentő, A bankár, 2015) negyedik része. Ezzel együtt szerintem akkor is élvezhető és érthető, ha valaki nem olvasta az előzményeket (ám azt megjegyezném, hogy szerintem érdemes).

Ott tartunk tehát André történetében, hogy a sok meghurcoltatás után az ex-idegenlégiós azt hiszi, hogy végre tényleg maga mögött hagyhatja a múltat és maximálisan koncentrálhat családjára: Fruzsira, a csöpp lányára, valamint Adriennre, a szerető feleségre. De hát ez a könyv sem született volna meg, ha ez így lenne, ugyanis váratlanul felbukkannak a bosszúra éhes oroszok, akiktől André semmi jóra nem számíthat.

Nagyon hamar beindul tehát a hajsza, és már az sem világos, hogy tulajdonképpen ki, kin, és miért is akar bosszút állni.  Sok-sok nemzetközi szálon fut a történet, amelyekről eleinte fogalmunk sincs, hogyan kapcsolódhatnak, de aztán a helyükre kerülnek a dolgok és kiderül, hogy itt valóban minden mindennel összefügg. Frei Tamás pillanatok alatt repíti el az olvasót Zalarécséről Moszkvába, onnan New Yorkba, majd Miamiba, Nizzába, Azerbajdzsánba, az Adriai-tengerre, Marokkóba, Ukrajna háborús övezeteibe, Tokióba, Argentínába, Egyiptomba, sőt egészen a Spitzbergákon található vetőmagszéfig. Na ez ám a komplex nemzetközi szál, ugye?

A könyvben jó adag akció és izgalmas cselekmény keveredik az anno jól ismert Frei-dosszié adásokkal, így válik az egész hitelessé, - és ezáltal kegyetlenné, érdekessé, valamint elgondolkoztatóvá. Mindezt pedig Frei még némi érzelemmel is megspékeli, csak úgy a teljesség kedvéért.
Bár a könyv hangsúlyozza, hogy ugyan részben valós események inspirálták, ám "a szereplők, valamint a körülmények kitaláltak". Ezt persze muszáj beleírni, de hamar átlátunk rajta, és könnyedén behelyettesíthetjük a karakterek helyére a politikai közéletből jól ismert hazai és nemzetközi szereplőket. Sajnos.

Nem csak a nemzetközi porond hihetetlenül összetett és komplex, hanem maga a cselekmény is. Amerika vs. Oroszország, Kelet- és Nyugat-Ukrajna helyzete, hideg-meleg-langyos háborúk, nemzetközi tiltólisták, embargó, bio-mezőgazdaság vs. génmanipuláció, önjelölt földesurak, politikai elit, korrupció, NATO, Unió, valamint az Anjou-kincsek mind-mind a történet központi cselekményéhez kapcsolódnak. Rengeteg aktuálpolitikai kérdés vetődik fel ügyesen a történet cselekményébe bújtatva, amelyekre Frei remekül ráérzett (mondom, hogy tiszta Frei-dosszié!). Ilyenek például a kormány (természetesen egy „„fiktív kormány””) manipulációs technikái, a menekültkérdés, a földek elárverezése, az uniós pénzek szétosztása, az állami beruházások kiosztása, és még sorolhatnám naphosszat. Megint csak sajnos.

Megemelem képzeletbeli kalapom Frei Tamás előtt – nem csak mérhetetlen tudása és hozzáértése mutatkozik meg a könyvben, hanem emellett írói érzéke, valamint bátorsága is. Mert igen: az Agrárbárók – hasonlóan a sorozat előző részeihez - egy rendkívül bátor könyv.

5/5