Könyvértékelő: Sarah Addison Allen - A barackfa titka

Sarah Addison Allen – A barackfa titka

[The Peach Keeper]

Mára jöjjön egy könnyed kis „limonádé” könyv - nyálas helyett a bájos kategóriából. A barackfa titkára leginkább azért figyeltem fel, mert egészen jó értékeléseket olvastam róla, többször is elém került, így felkeltette az érdeklődésemet. Azt már az elején elárulhatom, hogy ez a könnyedség szerencsére nincs hatással az igényességre, nem von le az irodalmi értékéből.

Szeretném megragadni az alkalmat és pár szót szólni a borítóról is: szerintem egyrészről igazán szép lett, másrészről pedig remekül sikerült eltalálni a hangulatot, amely végigkísért az olvasás során. Pont ugyanezt nyújtja a könyv is. Kedves, virágos, könnyű, romantikus, szellemes, és leheletnyit rejtélyes. Határozottan nem fekszi meg a gyomrot. :)

Na de nézzük is, mivel állunk szemben: a főszereplő a harmincas éveiben járó szingli, Willa Jackson, aki egy amerikai kisvárosban, Walls Of Waterben éli mindennapjait egy biopamutra szakosodott sportruházati bolt vezetőjeként. Őszinte leszek: a karaktere számomra, hogy is mondjam… kissé egysíkú. Nem tudtam sem megkedvelni, sem nem megkedvelni. Túlságosan semleges, nem igazán sikerült hova tennem. Adott egy cinikus, kissé kiábrándult hölgyemény, akinek egykor jómódban élt családja, azonban már két generációval korábban anyagi romlásba dőltek. S bár neki ehhez nem igazán lehetett közvetlenül köze, mégis mintha képtelen lenne ezt feldolgozni. Utálja a várost, nem kifejezetten kedveli a lakóit sem, a helyi nőegyletet pedig természetesen mélységesen lenézi és megveti. Milyen izgalmas. Az élet azonban váratlanul úgy hozza, hogy éppen a nőegylet vezetőjével, Paxton Osgooddal (akiről egyébként először azt hittem, hogy férfi) lesz kénytelen együttműködni, ugyanis nagyanyáik közös múltra tekintenek vissza. Én pedig továbbra sem értem, hogy nekik ehhez konkrétan mi közük van.

Paxton karaktere bevallom, szimpatikusabb számomra, bár első „ránézésre” ugyancsak elcsépeltnek tűnhet: a jómódú és gyönyörű fiatal lány, aki mellesleg a nőegylet vezetője, de persze kiderül, hogy nem minden olyan varázslatos, mint amilyennek látszik. Szegényke tele van komplexusokkal, ami nem is csoda, ugyanis – hiába jár már ő is a harmincas éveiben- a kedves anyuka következetesen lelki terrornak veti alá, emiatt pedig kénytelen még mindig a szülei birtokán élni.

Ha pedig mindez nem volna elég, már el is jutottunk a következő szereplőnkig, Sebastianig, aki iránt Paxton plátói érzéseket táplál, ami további agóniák okozója, ugyanis a férfinek igencsak kérdéses a szexuális beállítottsága.

Aztán ott van még a másik Osgood, Paxton ikertestvére, Colin, aki szintén a városkában nőtt fel, ám jelenlegi státusza szerint aktív világjáró. Természetesen ő is csodaszép a maga férfias módján, és nyilván neki is vannak - bár másfajta - komplexusai. Most azonban hazatért Walls of Waterbe és szépen lassan egyre közelebb kerülnek egymáshoz Willával.

Adott tehát a négy szereplő, akiknek közös a múltja és különböző irányba tartanak. Legerőteljesebben talán a romantikus vonal kerül előtérbe. Ám amitől mégis kiemelkedik ez a regény, az az, hogy ezen mégis képes túlmutatni. Ugyanis ezt a viszonylag semmitmondó, de azért mégsem túlzottan klisészerű szerelmi szálat megspékeli az írónő egy csipetnyi (de tényleg nem több) krimivel. Ugyanis az Osgood birtokon a felújítások közepette váratlanul egy csontváz bukkan fel, a két lány pedig kezdi beleásni magát a dolgokba, amelyek egészen két generációval ezelőttig vezetnek vissza. Itt aztán sok minden megkérdőjeleződik, de vajon mennyit képes elviselni a barátság, meddig tart a lojalitás, és mikor válik az ellenségből barát?

Túl sokat nem kell várni a regénytől, de kétségtelenül nagyszerű kikapcsolódást nyújt. Nem vártam azt, hogy tövig lerágom tőle a körmeimet, ahogyan azt sem, hogy kifejezetten fordulatos sztorit kapok. De mégis egy kedves, szépen megírt történet kerekedett, szimpatikus helyszínen, némi mondanivalóval - és úgy alapból élvezhető az egész. Nem álltatok senkit, én ezt kizárólag női olvasóknak ajánlanám, vagy furcsa ízléssel megáldott férfiaknak esetleg. Ha valami könnyed olvasmányra vágytok egy nehéz nap végén, akkor viszont ne habozzatok. 

4/5