2016/12/31

2016 könyvekben: évzáró összegzés

Hatalmas léptekkel közeleg az év vége, így készítettem egy gyors számadást az évemről, amely egyúttal a blog első - és véletlenül sem az utolsó - éve. 

Ezúttal kizárólag a pozitívumokra koncentrálok, nem szedtem össze a legnagyobb könyves csalódásaimat, csakis azokat, amik a legtöbb pluszt jelentették nekem. Emellett év vége lévén, ha nem is fogadalom, de egyfajta jövőbeli iránymutatás is helyet kap.

Akit érdekel hány könyvet olvastam idén, melyik 10 volt az abszolút kedvenc, illetve milyen olvasmányokra szeretnék mindenképp sort keríteni 2017-ben, annak ajánlom figyelmébe a teljes poszt elolvasását. 

2016/12/25

Pszicho-thriller felsőfokon | Megan Miranda - Minden eltűnt lány

Megan Miranda – Minden eltűnt lány
[All the Missing Girls]

Megan Miranda aztán feladja a leckét a Minden eltűnt lánnyal, még egy gyakorlott krimi/thriller-rajongónak is. 

A könyv ugyanis nem csupán amolyan pszicho-thrilleresen agyafúrt, hanem erős koncentrációs képességet is igényel az olvasó részéről - hiszen nem pusztán a cselekménye összetett, hanem még az idősíkokban is többszörösen összevissza ugrálunk. Na de aggodalomra semmi ok, van ám benne logika, ámbár kétségtelenül jelent némi kihívást, meg kell érte dolgoznunk, nem kínálja magát tálcán a megoldás.

Hogy is van ez akkor? Úgy, hogy az írónő a feje tetejére állította a történetmesélést. Elindulunk normális idősíkban, majd paff, megfordítja az egészet, és visszafelé fejti ki a történetet, a végéről a kezdetek felé haladva, hogy aztán könyv utolsó oldalain ismét visszatérjünk a normál kerékvágásba.

2016/12/20

Egy bölcs macska életvezetési tanácsai | Homonnay Gergely - Puszi, Erzsi!

Homonnay Gergely – Puszi, Erzsi!

Aki esetleg - valami rejtélyes oknál fogva - nem ismerné Magyarország legbefolyásosabb macskáját, Erzsébet Fenevadovát, jövendőbeli elnökasszonyt és jelenlegi életviteli tanácsadót, annak első körben javasolnám, hogy szégyellje el magát, majd hiányosságait pótolandó, pillantson rá itt, hogy egy kis ízelítőt kapjon Őfelsége mindennapi bölcsességeiből. Aki pedig ismeri… hát annak nem kell bemutatni a bűbájos, bár teljes mértékben öntörvényű Erzsit, és hűséges személyzetét, Gergelyt.

Na de mi ez a sok hűhó Erzsi körül? Homonnay Gergely nagyon jó érzékkel felépített egy komplett brandet a macskája, Erzsi köré, és tette mindezt úgy, hogy közben maximálisan Erzsi érdekeit helyezte előtérbe, nem kihasználva őt. Nem csupán a könyvben, hanem a Facebook- és Instagram-posztoknál is érződik, hogy Gergely a végletekig imádja az ő Erzsébetét (úgy amúgy ez teljesen érthető).

2016/12/17

Élet az atombomba után | Robert Merle - Malevil

Robert Merle – Malevil

Oké, tehát: a lehető legjobb döntésem volt elolvasni Merle klasszikusát, a Malevil-t. Ez a könyv ugyanis minden túlzás nélkül mondhatom, hogy bőven túlszárnyalja a zseniális jelzőt.

A regény egy 70-es évekbeli posztapokaliptikus utópia, erősen megspékelve társadalomkritikával és kalandokkal, amely egy olyan kombináció, ami gondoskodik róla, hogy hihetetlenül olvasmányos történetet kapjunk, miközben erőteljesen megjelenik az a bizonyos hozzáadott érték is.

Hogyan is kell ezt érteni? Úgy, hogy Merle amellett, hogy egy baromi ütős alaptörténetet vázol fel, ami pusztán csak a szórakoztatás mércéjével mérve is igen élvezetes és érdekes, pluszban olyan gondolatokat ágyazott bele a könyvbe, amely fontos kérdéseket vet fel az olvasóban, azáltal például, hogy megjeleníti a mikro – és makrotársadalmak működését. 

2016/12/13

Szépség és a Szörnyeteg & görög mitológia | Rosamund Hodge - Kegyetlen szépség

Rosamund Hodge – Kegyetlen szépség
[Cruel Beauty]

A Kegyetlen szépség egyfajta görög mitológiai elemekkel gazdagított újraértelmezése egy klasszikus Disney-történetnek, a Szépség és a Szörnyetegnek, mindezt egy meglehetősen sötét, nyomasztó környezetbe helyezve.

Romantika keveredése démonival. Nem éppen egy klasszikus tündérmese.

Valahogy így tudnám kifejezni, hogy miről is van szó. Szóval, aki vevő a hasonló átdolgozásokra, az mindenképp adjon neki egy esélyt. 

A Kegyetlen szépség számomra vegyes érzéseket hozott: egy jó kiindulás, de megvannak a maga gyenge pontjai. Mármint persze szerintem.

Hogy miért?

2016/12/11

Egy összeomló nemzet története | William R. Forstchen - Egy évvel később

William R. Forstchen – Egy évvel később
[One Year After]

Anno ódákat zengtem az Egy másodperccel későbbről, na ennek a folytatásáról, az Egy évvel későbbről lesz ezúttal szó, amelynek megjelenését (nyilván) iszonyatosan vártam. Főleg azért, mert kerek egésznek éreztem a történetet, kíváncsi voltam, mit lehet még ebből kihozni.

Röviden felvázolva a helyzetet: Amerikát olyan elképzelhetetlen katasztrófa érte, amely gyakorlatilag szinte pillanatok alatt megbénított mindent, összeomlott az alapvető infrastruktúra, ezáltal pedig visszatértek a középkori állapotok. A jelenség neve, amely ezt kiváltotta: EMP (Electro-Magnetic Pulse) robbanás, vagy magyarul: elektromágneses hullám - amely tönkretesz minden elektronikai alkatrészt. Az ember nem is gondolná így első blikkre, hogy ez mivel jár a gyakorlatban, de ne aggódjunk, a könyv segít ezt alaposan az eszünkbe vésni, hogy rájöjjünk: baromira elkényelmesedett világunkban elképesztően kiszolgáltatottak vagyunk.

2016/12/06

Karácsonyi könyvötletek - kategóriák szerint

Nem tudom, ki hogy van vele, de én a magam részéről továbbra is nagy rajongója vagyok a listáknak. Szóval tök jó, hogy most újabb okot találtam arra, hogy listázzak dolgokat - méghozzá természetesen könyveket, mi mást. 

Lényeg a lényeg: én itt most nem különböző embertípusok szerint szeretnék ajándék ötleteket adni (ahogy sok női magazin előszeretettel teszi), hanem magukat a könyveket igyekeztem valamiféle kategóriába sorolni - persze, ezek is sokkal árnyaltabbak valójában: egy klasszikus sem CSAK klasszikus, ahogy egy romantikus történet is lehet egyszerre humoros is, azonban igyekeztem kiemelni a könyvek legfőbb jellemzőjét - egyfajta ötletadó gyanánt.


2016/12/03

Lemony Snicket, Tim Burton, és egy talpraesett szobalány | Caleb Krisp - Ivy Pocket és az Óragyémánt

Caleb Krisp – Ivy Pocket és az Óragyémánt
[Anyone But Ivy Pocket]

Időnként tényleg nem árt kilépnie az embernek a komfortzónájából, ami pillanatnyilag azt jelentette, hogy vérben tocsogós, kegyetlenkedős thrillerek (na jó, tényleg szoktam mást is olvasni) helyett ezúttal egy „gyerekkönyv”-féleséget (de tényleg csak féleséget, gyerekkönyv-voltát ugyanis terveim szerint módszeresen megcáfolom az elkövetkezendőkben) vettem a kezembe.

És milyen jól tettem!

Egyfelől ha valami, hát Ivy Pocket tényleg igazi felüdülést és kikapcsolódást jelentett. Leginkább közvetlenül alvás előtt. Ilyenkor – még ha előtte valami fajsúlyosabb regényt is olvastam – afféle záróakkordként felcsaptam még Ivy történetét néhány oldal erejéig, és tényleg meglehetősen jól esett belemerülni kissé együgyű kalandjaiba.

2016/11/24

Skandináv, mégis magyar | Szántó Dániel - Revans

Szántó Dániel – Revans

Mi is a Revans? A Revans kérem szépen gyakorlatilag egy skandináv krimi – csak éppenséggel Budapesten.

Tökéletesen hozza ugyanis azt az atmoszférát, amelyet a skandináv krimik nagy nevei – Jo Nesbø, Jussi Adler-Olsen, vagy éppen Camilla Läckberg – nyújtanak. Már-már túl tökéletesen. Persze időnként jó kis magyar sajátosságokkal megfejelve.

Hogy miért mondom ezt?

Az utóbbi években kialakult ez a baromi nagy őrület a skandináv krimik körül – amely mellesleg engem is beszippantott, hiszen tényleg iszonyat jók, aki még nem olvasott, semmiképp se hagyja ki -, Szántó Dániel pedig jól ráérezve erre (és maga is mint a műfaj nagy szerelmese) ügyesen meglovagolta ezt a hullámot, így megteremtve a magyar skandináv krimit.

2016/11/18

Anatómia, történelem, bűncselekmények | Jordi Llobregat - Vesalius titka

Jordi Llobregat – Vesalius titka
[El secreto de Vesalio]

Sosem gondoltam volna, hogy ez - a kissé furcsa nevű - Jordi Llobregat első könyve. Mert egy dolgot már most kijelenthetek: a pasinak tényleg van érzéke az íráshoz. A Vesalius titka ugyanis egy majdhogynem vérprofi, első osztályú történelmi orvosi krimi. Szóval rendesen belevágott.

A könyv érdekes elegye az ügyesen adagolt – és meglehetősen felkavaró – orvosi részleteknek, amely számomra, mint kívülálló számára óvatosan egyensúlyoz a realitás és szürrealitás (vagy nevezzük inkább misztikumnak) határán, időnként át-át billenve egyik vagy másik oldalra, továbbá a történelmi érdekességeknek, valamint az elmaradhatatlan bűntényeknek.

Llobregat fogta mindezen összetevőket, és gyúrt belőlük egy kétségtelenül igen erős bemutatkozó regényt.


2016/11/13

Hidegre hangolva: fantasztikus téli könyvborítók

Egy ideje már nem volt róla szó, de én személy szerint továbbra is imádom a szebbnél szebb könyvborítókat, és nem győzöm hangsúlyozni egy jól eltalált borító fontosságát. És bár kis hazánkban is látom a fejlődő tendenciát, és abszolút adott is lenne hozzá minden - elképesztő tehetséges emberek bőséggel akadnak nálunk is -, de még mindig lenne hova fejlődni, ha megnézünk egy-egy külföldi könyvborítót. És nem arról van szó, hogy legyen minél csiricsárébb egy borító, sőt, én általában inkább a letisztultabb, egyszerűbb stílus híve vagyok. Alapvetően abban hiszek, hogy minden történet más-más stílust kíván meg, és egy jó grafikus/tervező dolga, hogy erre ráérezzen és a könyv, úgy ahogy van, kívül-belül egy harmonikus egységet alkosson, és az olvasó azt kapja, amit vár.

2016/11/06

Túlélni a túlélhetetlent | Julia Heaberlin - Véres margaréták

Julia Heaberlin – Véres margaréták
[Black-Eyed Susans]

Előre leszögezem, hogy aki egy klasszikus, akciódús, fejkapkodós thrillert vár a Véres margarétáktól – ahogy a fülszöveg sugallja -, az minden bizonnyal csalódni fog. Ennél ugyanis kicsit összetettebb, és szavakba önthetetlenebb a könyv.

Alapvetően egy meglehetősen misztikus atmoszférába csöppenünk, és ez a kicsit borzongatós misztikum vegyül egy amolyan lány a vonatonos érthetetlenséggel és zavarodottsággal, amely minden oldalt átjár, és sokáig nem tudjuk, hogy mi is ez valójában, mit fog ebből kihozni a szerző.

A texasi Tessa Cartwright életébe fejébe kapunk bepillantást, aki első ránézésre kiegyensúlyozott felnőtt nőnek tűnhet, azonban élete korántsem nevezhető vidámnak. És most roppant finoman fogalmaztam.

2016/10/31

Tragédia a luxus árnyékában | Noah Hawley - Zuhanás előtt

Noah Hawley – Zuhanás előtt
[Before the Fall]

Végre ismét egy igazán eredeti olvasmány akadt a kezembe a Zuhanás előtt formájában, amelyet tényleg nehéz bekategorizálni, illetve szavakba önteni, mert valahogy annyira megfoghatatlan és összetett és érdekes, amit leginkább érzésekkel, benyomásokkal tud megérteni az ember, pusztán a szavak kevésnek bizonyulnak. De azért megpróbálom.

Szóval hivatalosan egy thrillerrel van dolgunk, azonban ez közel sem fedi a teljes könyvet, ennél jóval többről van szó. Valahogy úgy mondanám, hogy van egy thrillerszerű alapunk, és erre építünk. Az építőkockák között pedig nagyon változatos elemeket találhatunk, van itt társadalomkritika, némi politika, de mindenekelőtt rendkívül sok pszichológia. Emberek, életek, sorsok.

2016/10/28

Aktuális könyves akciók

Egyszer már volt egy hasonló jellegű poszt, ahol azt szedtem össze, hogy hol/hogyan érdemes könyvet vásárolni, ha nem feltétlenül szeretnénk csődbe menni, ellenben imádunk olvasni (a bejegyzésért kattintsatok ide), ahol összegyűjtöttem néhány - akkor éppen aktuális - akciós ajánlatot is.

Ezúttal csakis az akciós ajánlatokra koncentrálok, és igyekszem olyan könyveket összeszedni innen-onnan, amelyek érdekesnek tűnnek, és - most jön a lényeg - igen kedvező árúak (értsd: többnyire párszáz forintért megvehetjük őket, de mindenképp 1800 Ft alatt maradunk). 


2016/10/25

Family Guy-humor vs. vadnyugat | Seth MacFarlane - Hogyan rohanj a vesztedbe

Seth MacFarlane – Hogyan rohanj a vesztedbe
[A Million Ways to Die in the West]

Viszonylag ritkán csinálok olyat, hogy először nézem meg a filmet, majd csak utána olvasom el a könyvet, de jelen esetben ez történt. Hogy miért, arról lehetne elmélkedni, de voltaképp roppant egyszerű a válasz: mert a regény teljes mértékben a film forgatókönyvére épült. És ez abszolút érződik is, amit aztán mindenki eldönthet, hogy jó-e vagy rossz.

Számomra picit túl sok volt. (A film is, de most a könyvről van szó.) Túl forgatókönyves. És bár a filmet már régebben láttam, és a regény elolvasása előtt viszonylag kevés részletet tudtam belőle felidézni, mégis ahogy elkezdtem olvasni, egy az egyben visszajött a film. A filmbeli karaktereket láttam, az ő hangjukat hallottam, a film atmoszférájában éreztem magam.

2016/10/21

Szerzemények, avagy üdv a polcomon #5

Már-már pofátlannak érzem, hogy újból előrukkolok a szerzeményes rovattal, ugyanis utoljára szégyenszemre május végén volt ilyen. Ne kérdezzétek miért, valahogy nem éreztem át utána ezt a rovatot, emiatt hanyagoltam. Azóta szerencsére könyvek jöttek-mentek, panaszra nincs okom, rengeteg újdonságot sikerült betáraznom így vagy úgy. Szóval ha minden újdonságot megpróbálnék összeszedni május óta, arra nem lenne kapacitásom, és bevallom, kicsit el is vesztettem már a fonalat, úgyhogy ezúttal azokat a könyveket szedtem csak össze, amelyek többnyire tényleg az elmúlt 1-2 hónapban kerültek hozzám.

Van itt most is mindenféle stílus, természetesen ismét túlteng nagy kedvencem, a krimi/thriller vonal, de ezt már megszokhattátok tőlem, lehet, hogy kicsit elborult az ízlésem, van ez így.



2016/10/14

Kedves és szelíd, de őrült | John Fowles - A lepkegyűjtő

John Fowles – A lepkegyűjtő
[The Collector]

Vajon elég jó felvezetés-e a könyvnek, ha azt mondom, miután hajnalba nyúlóan befejeztem, alig jött álom a szememre? Aztán mikor jött, az minden volt, csak nem nyugodt.

John Fowles ugyanis felkavart a maga szépirodalmi módon gyönyörű köntösbe csomagolt, hatvanas években íródott rettenetével. És a rettenetet nem magára a regényre értem, hanem arra a sok gonoszságra, fájdalomra, megnemértésre, amit A lepkegyűjtő rejt.

Azt hiszem, ez a könyv tényleg minden pszicho-thrillerek atyja. Méghozzá olyan, amely végtelenül nemes, kifinomult, és elegáns, nem akar sokkoló részletekkel megbotránkoztatni, hanem a maga „egyszerű összetettsége” rejti a zsenialitását. Szép, fájdalmas, szomorú, és nyugtalanító.

2016/10/07

A nagymamák és az LSD esete | M. C. Beaton - Agatha Raisin és a gyilkos lekvár

M. C. Beaton – Agataha Raisin és a gyilkos lekvár
[A Spoonful of Poison]

Korábban már írtam összefoglalóan az Agatha Raisin-sorozatról, ezúttal pedig a legújabb (mármint nálunk legújabb, úgy egyébként sokkal előrébb jár a sorozat) részéről szólnék röviden. Merthogy aki most kapcsolódna be Agatha Raisin világába, az akár ezzel a kötettel is nyugodtan megteheti, világmegváltó dolgokról ígérem nem marad le.

A könyv egyébként az a tipikus halál könnyed olvasmány, amit mondjuk vízparti dögléshez ajánlanék, ha nem október lenne - de kit érdekel.

Nem különösebben dolgoztatja meg a kis szürke agysejteket, cserébe viszont maximálisan kikapcsol. És pont ezt várom el, ha M. C. Beaton nevét meglátom.



2016/09/30

Románc, szenvedés, halfarkak | Anna Banks - Poszeidón

Anna Banks – Poszeidón
[Of Poseidon]

Huhú, íme egy újabb könyv, amelynek az értékelésénél problémába ütközöm. Hogy miért? Mert alapvetően nem gondolom azt, hogy egy rossz könyv lenne, sőt, a maga kategóriájában egészen korrekt, bár azért így is vannak vele kisebb gondok. A hangsúly azonban azon van, hogy a maga kategóriájában, amiről pedig kiderült, hogy nem kifejezetten passzol ahhoz, amit én a magam kategóriájának neveznék. De azért igyekszem amennyire csak tudom objektíven értékelni.

Tehát. Ha valaki tényleg nem akar gondolkodni, nem akar olyan történettel szembesülni, amely esetlegesen gondolatokat ébreszt benne, ellenben nincsenek ellenére a különböző fajokon átívelő szerelmi történetek, akkor annak feltétlenül ajánlom a Poszeidónt. Aki azonban úgy érzi, hogy ez nem elég – ahogyan én is éreztem -, az ne várjon csodát a könyvtől.

2016/09/27

Krimi/thriller toplista, avagy a műfaj legjobbjai - szerintem

Hamarosan beköszönt a hidegebb időszak – nagy bánatomra -, valamint jövő hónapban érkezik a mozikba a sokak által az egekig magasztalt pszichológiai thriller, A lány a vonaton is, ez pedig arra sarkallt, hogy összerakjak egy afféle toplistát a szerintem legjobb krimikből és thrillerekből. 

Szerencsére van belőlük bőséggel, de nem akarok túlzásba esni, úgyhogy most egy top 18 listát raktam össze. Azért remélem elég.

Találhattok itt mindenféle könyvet, a tényleg durva-darabolós-véres történetektől elkezdve a pszichológiai-fejbemászós thrillereken, valamint a már-már szociológiai tanulmányoknak is beillő regényeken át, a picit könnyedebbnek nevezhető krimikig. Lehet válogatni.

2016/09/20

Apaság vagy igazság? | William Landay - Jacob védelmében

William Landay – Jacob védelmében
[Defending Jacob]

William Landay egy olyan elgondolkoztató lélektani - sőt megkockáztatom, kicsit talán szociológiainak is nevezhető - krimit tár a gyanútlan olvasó elé, amely jól bemutatja, hogy egy átlagos, jómódú amerikai család hétköznapjai hogyan bolydulhatnak fel szinte pillanatok alatt, s mindebbe nekik mennyire nincs beleszólásuk. Hogy siklanak félre életek úgy, hogy az ember bármennyire is szeretne - egyszerűen nem tud mit tenni. Úgy folyik ki a kezéből az irányítás, mintha csak víz lenne. Hogyan fordulnak át a barátok ellenségekké? És hogyan küzd meg mindezzel egyetlen család?

Megrázó.

2016/09/11

Dicsértessék a digitális diktatúra | Dave Eggers - A Kör

Dave Eggers – A Kör
[The Circle]

Dave Eggers – mellesleg nem véletlenül többszörös díjnyertes író - A Körrel úgy alkotott valami hihetetlenül erőset, hogy közben valójában semmi különösebben újat nem mutatott, hanem szimplán a jól ismert, végtelenül nyomasztó orwelli világot helyezte egy még aktuálisabb, modernebb, agyondigitalizált, és mesterségesen (vagy azt is mondhatnám, megtévesztően) szabad környezetbe.

Amitől mégis ennyire ütős lehetett a könyv, az annak a kettősségének köszönhető, hogy egyszerre vázol fel egy steril módon aberrált, utópisztikus, végletekig modernizált világot, valamint nyújtja az elérhetőség aggasztó érzetét.


2016/09/08

Bakancslisták minden mennyiségben | My Future Listography

My Future Listography
All I Hope to Do in Lists

Na ez most tényleg egy rendhagyó „könyvértékelő”, amilyen még nem volt a blogon, és bevallom nem is terveztem írni róla – de végülis miért ne? Ki mondta, hogy csak regényekről írhatok értékeléseket?

Szóval a My Future Listography még véletlenül sem egy regény, sőt könyvnek is túlzás lenne nevezni. Maradjunk inkább annál, hogy munkafüzet. Egy tök szép, igényes, jópofa munkafüzet.

A nevével nem árul zsákbamacskát, pontosan ezt nyújtja a könyv munkafüzet: listákat minden mennyiségben. Pontosabban megírandó listákat. Mindenféléről. Cuki illusztrációkkal.

2016/09/06

Szívmelengető, mégsem nyálas | Eduardo Sacheri - Ilyen a boldogság

Eduardo Sacheri – Ilyen a boldogság
[Ser feliz era esto]

Hogy van az, hogy Eduardo Sacheri, egy felnőtt férfi ilyen ügyesen és remek érzékkel tudja megjeleníteni egy tizennégy éves kamaszlány belső vívódásait, dilemmáit, gondolatait, érzéseit? Hogy lehet, hogy ilyen jól ráérez azokra az apróságokra, amelyektől egy karakter tényleg emberi lesz, és közel érezzük magunkhoz? Valamit nagyon tudhat ez a pasi.

Az Ilyen a boldogság tényleg az életről szól. Emberekről, érzésekről, viselkedésekről, kapcsolatokról, a külvilágról és a saját belső világunkról. Arról, hogy hogyan élünk együtt, hogy az élet mennyire kiszámíthatatlan, és mennyi fájdalom és szépség rejlik a kiszámíthatatlansága és maga az emberi lét mögött.

2016/08/31

Köszönjük, ilyet inkább ne | Danielle Paige - A Gonosz ébredése

Danielle Paige – A Gonosz ébredése
[The Wicked Will Rise]

Danielle Paige „újrahasznosított”, feje tetejére állított Óz-sztorijának első kötetétét, a Dorothynak meg kell halniát (halniát?) imádtam. De tényleg. Szóval iszonyatosan izgatott voltam, amikor végre megérkezett a második rész.

És iszonyatosan csalódott, amikor végül az utolsó lap elolvasása után becsuktam a könyvet.

Mert mégis mi a franc volt ez? Mindaz, ami az első rész zsenialitását, esszenciáját adta hiányzott ebből a könyvből. És nem pótolta semmi mással, pusztán ürességet hagyott maga után. Valahogy annyira vérszegényre sikeredett, hogy egyszerűen nem találom a szavakat.

2016/08/26

De, csak a húszéveseké a világ | Lauren DeStefano - Hervadás

Lauren DeStefano – Hervadás
[Wither]

Szóval jöjjön egy újabb young adult utópia, mert úgy tűnik, mostanság ilyenekhez van hangulatom. Mert sokkal izgalmasabb egy egészen másként elborult világról olvasni, amelyben az emberek ugyanúgy nyomasztóan érzik magukat - csak éppen más dolgok miatt, mint mi. Ők nem a lakástakarék, a nyugdíj, meg a karrierjük miatt forgolódnak éjjelente álmatlanul.

Mégis egészen érdekes megfigyelni, hogy ahány szerző, annyiféle torz világkép, különböző problémák, ám legalább egy valami lényegében mindegyikben közös: az emberek stresszelnek. Hol emiatt, hol amiatt, de a mindennapok - időnként kicsinyes - problémái folyamatosan elkísérik őket, úgy tapadva rájuk, mint valami agresszív pióca.

2016/08/18

Kulisszák mögött: hogyan születnek a bejegyzések?

Azt gondoltam – magamból kiindulva, én ugyanis mindig kíváncsi vagyok az ilyesmire -, hogy esetleg érdekes lehet picit betekintést nyújtani a „kulisszák mögé” - azaz megmutatnom, hogy nagyjából milyen rendszer szerint működik a blog: hogy építem fel a bejegyzéseket, hogy születnek a képek, összességében hogy jutunk el odáig, hogy a kész posztot olvashassátok, és hogy tudok ennyit hogyozni egy mondaton belül.
Igyekszem összeszedni a legfontosabb momentumokat - és nem árulok zsákbamacskát, biztos vagyok benne, hogy már számtalan hasonló poszt született a témában más blogokon, de ez is a dolog szépsége: ahány ember, annyiféle módszer. Nyilván egyezések mindig vannak, de rengeteg eltérést is találhatunk, amely az emberek különböző személyiségéből fakad.

2016/08/16

CIA, nemzetbiztonság, és terrorizmus egy utazó ügynök szemével | Olen Steinhauer - A Turista

Olen Steinhauer – A Turista
[The Tourist]

Az egyik legnehezebb dolog olyan könyvről értékelést írni, amelyikről tudja jól az ember, hogy valójában nem nagyon lehet belekötni, ügyes, okosan felépített, részletes, ám valamiért mégsem volt átütő számára. Valószínűleg ennek pusztán annyi az oka, hogy talán nem a megfelelő időpontban olvastam, nem tudtunk „egymásra hangolódni”. Ez azonban nem változtat azon egyszerű tényen, hogy nem ment éppen gördülékenyen az olvasása.

Sőt.

A Turista tényleg remek választás azoknak, akik ízig-vérig kémregényt keresnek, amelyben globális szintű nemzetközi szálak bonyolódnak és nemzetbiztonsági kérdések kerülnek a középpontba.

2016/08/14

A kék lagúna újratöltve | Tracey Garvis Graves - Kötelék

Tracey Garvis Graves – Kötelék
[On the Island]

Ha már komfortzónámon kívüli könyvekről esett szó mostanában, akkor folytatom is a sort a Kötelékkel. Ez a könyv ugyanis nagyjából mindaz, amit alapból nem olvasnék, mert nem az én világom, de aztán valahogy mégis hozzám került, és akkor már miért is ne. Kíváncsi voltam, hogy mit is tudhat a könyv, ugyanis nagyon sok jót hallottam róla, így hát túllépve aggályaimon előítéleteimen végül elolvastam. Meglepően gyorsan.

A Kötelék báját a hihetetlensége (de nem hiteltelensége!) adja: ez voltaképp ugyanis nem más, mint egy romantikus, lakatlan szigetes történet. Na jó, annál egy hajszálnyival több, hiszen - egyik kedvenc kifejezésemmel élve - ennek a könyvnek is van azért némi mélysége, nem csak a felszíni ultra-romcsi mázat kapargatja.

2016/08/10

A világ, amelyben érdemes elmerülni | Laura Ruby - Bone Gap

Laura Ruby – Bone Gap
[Bone Gap]

Hatalmas zsákbamacska volt számomra a Bone Gap, és emiatt picit halogattam is az olvasását, ám végül csak rászántam magam. Na és azt nyújtotta, amit vártam? Nem.
Sokkal jobbat.

Halogatásom oka a következő volt: egyszerűen nem értettem, hogy mi ez a könyv. De bevallom, most, az elolvasása után sem igazán értem, hogy mi is volt ez a furcsa világ, amelybe belecsöppentem, de minden pillanatát imádtam. Nem kell mindent megfejteni. El kell merülni benne, és magunkkal vinni belőle, azt, amit arra érdemesnek találunk. Ilyen a Bone Gap.

2016/07/26

Női könyvek és/vagy férfi könyvek?


A napokban a 444.hu oldalára felkerült egy cikk Női olvasmányok vs. vezesd vissza a férfit az olvasáshoz címmel, amelyben lényegében azon háborogtak (mert másnak nem igen nevezném), hogy miért vannak megkülönböztetve a férfiaknak, illetve nőknek „szánt” könyvek. A cikk apropóját két dolog szolgáltatta. Egyfelől az Európa Kiadó közleménye, amely így szól: „Az Európa Könyvkiadó nyári kínálatában különböző műfajú női olvasmányok jelentek meg, vagy jelennek meg a közeljövőben. A romantikus, történelmi és thriller regények között minden női olvasónk megtalálhatja a számára legideálisabb nyári olvasmányt…”, másfelől pedig az Athenaeum Kiadó új kezdeményezése, amely a „Segítsd a férfit, hogy rátaláljon” címet kapta, és voltaképp egy férfiak olvasását elősegítő mozgalom akar lenni.

2016/07/25

Utópia, nyomor, glamour | Amy Ewing - Az Ékkő

Amy Ewing – Az Ékkő
[The Jewel]

Azért büszke vagyok magamra, hogy ha nem is túl gyakran, de időnként képes vagyok kikacsintani valamelyest a komfortzónámból és olyan olvasmányokat is kézbe venni (sőt nem csak kívülről megcsodálni, hanem el is olvasni), amelyek abszolút kívül esnek az érdeklődési körömön. Oké, Az Ékkő azért nem abszolút esik kívül, de lássuk be, azért meglehetősen eltér a megszokott olvasmányaimtól.

Hogy miért? Mert hercegnők és grófnők vannak benne, és egy tizenhat éves lány szemszögéből láthatjuk ennek az egészen furcsa berendezkedésű világnak a működését. Eddig elég tiniregényesen hangzik, ugye? De elhiszitek, ha azt mondom, hogy nem az?

2016/07/20

Rowling és az amputáltak esete | Robert Galbraith - Gonosz pálya

Robert Galbraith: Gonosz pálya
[Career of Evil]

Mondhatni szinte ugráltam örömömben, mire végre kézbe vehettem Robert Galbraith (alias J. K. Rowling) legújabb könyvét, a Gonosz pályát. Számomra egyértelműen ez volt az utóbbi idők legjobban várt megjelenése, folyamatosan nézegettem az infókat, és már azon voltam, hogy beszerzem inkább eredeti nyelven, mert nem bírok várni, de aztán inkább letettem róla, mert igencsak megviselte volna a pénztárcámat.

Na de a nagy kérdés: és megérte a várakozást? A legteljesebb mértékben
I-G-E-N!


2016/07/17

Nagyon könnyed, nagyon brit | M. C. Beaton: Agatha Raisin-sorozat

M. C. Beaton: Agatha Raisin-sorozat

Rendhagyó könyvértékelő következik, ugyanis ezúttal nem egy darab konkrét könyvről lesz szó, hanem úgy en bloc egy könyvsorozatról szeretnék néhány szót szólni.

M. C. Beaton neve számomra már abszolút összefonódott a könnyed brit falusi krimikkel. Több sorozata is van hasonló témában, a Hamish Macbeth-sorozat nagyjából ugyanerre a sémára épül, csak női főszereplő helyett férfi főszereplővel, és Anglia helyett Skóciával. Ezúttal azonban Agatha Raisinre összpontosítok, ugyanis számomra ő a nagy kedvenc, és az ő történetén keresztül ismerkedtem meg M. C. Beaton munkásságával is.


2016/07/13

Erőszak & Szex & New York | Jessica Knoll - Szerencse lánya

Jessica Knoll – Szerencse lánya
[Luckiest Girl Alive]

Így néz ki az, amikor bekukkantunk a tökéletesség álcája mögé. Mert a tökéletes nem létezik. Mindenki arra törekszik, hogy elérje - vért izzadva, kínkeservesen, szorongásokkal tele, folyamatos nyomás alatt. Ahelyett, hogy szépen hátradőlnénk és beismernénk: a tökéletesség nem létezik.

Jessica Knoll regényében egy tökéletesnek tűnő nő tökéletesnek tűnő kozmopolita életét vázolja fel az olvasó előtt – hogy aztán lecsapjon, amikor nem számítunk rá, és kegyetlenül tépje fel az álcát. Mint amikor egy jóóó erősen odaragadt ragtapaszt tépünk le minden figyelmeztetés nélkül.

2016/07/07

Rettegjenek a háztartási hitlerek | Baráth Katalin - Arkangyal éjjel

Baráth Katalin – Arkangyal éjjel

Őszintén szólva fogalmam se volt, mire számítsak Baráth Katalintól és az Arkangyal éjjeltől. Mindenfélét vártam, de azt pont nem, amit végül kaptam. Ezen a ponton akár egy negatív, kritikáktól hemzsegő írásba is átcsaphatna a könyvértékelő – de nem!

Ez a könyv aztán adott egy - nem is kicsi - (gondolat)ébresztő pofont. Odavágott. Felfalt.

Baráth Katalin korábbi könyvével (A fekete zongora) engem nem kifejezetten győzött meg, ám aztán előrukkolt valami egészen mással, az ő arkangyalával, amellyel jött, látott, és legyőzött. Számomra most bizonyította, hogy bizony nagyon tud.

2016/07/04

Könyvértékelő: Dorothy Koomson - Az utolsó csepp

Dorothy Koomson – Az utolsó csepp
[The Ice Cream Girls]

Anno mikor megláttam, hogy megjelenik nálunk Az utolsó csepp, azon nyomban a kívánságlistámon landolt, így óriási elvárásokkal vágtam bele a könyvbe. A borítón lévő figyelmeztetést, mely szerint ’kizárólag felnőtt olvasóknak’ ajánlják üres marketingfogásnak véltem eleinte, aztán meglepően sok gondolatom támadt ennek kapcsán, mire a könyv végére értem.
Egyrészről az, hogy valóban, felkavaró és elsősorban fiatalkorúakat érintő témája miatt valóban jó, hogy ott van a figyelmeztetés. Másfelől azonban éppen ezért lehet, hogy inkább azt mondanám, hogy na gyerünk kislányom, szembesülj vele, hogy micsoda veszélyek fenyegetnek, milyen orbitális módon tönkreteheted az életedet, ha csak egyetlen egyszer túl hülye/vak/naiv vagy felmérni a helyzetet.

2016/06/29

Könyvértékelő: Neil Gaiman - Csillagpor

Neil Gaiman – Csillagpor
[Stardust]

Mi is valójában a Csillagpor? Egy egészen egyedülálló olvasmány, mondjuk úgy, mese felnőtteknek, tündérekkel, ám ezzel együtt távolabb aligha állhatna a tündérmeséktől. Neil Gaiman különleges, utánozhatatlan hangulatú világot alkotott, amely bőven túllép a realitások talaján, és szó szerint elvarázsolja az olvasót. Úgy érezzük magunkat, mintha csak álmodnánk. Az álmok pedig nem csak arról szólnak, hogy rózsaszín vattacukor-felhőkön ugrálunk a szivárványszarvú unikornisunk hátán, miközben angyali muzsikaszó árad. Az álmok olykor bizony kőkeményen földhöz vágnak, mikor nem is számítanánk rá. Az álmok kiszámíthatatlanok, csak úgy, mint Gaiman regénye. Sosem tudhatjuk, hogy mikor kerekedik felül a jó a gonoszon, és fordítva. Mert itt bizony minden előfordul.

2016/06/26

Féléves összegzés

Fél év.
Több mint ennyi idő telt el eddig 2016-ból, és ennyi ideje üzemel a blog is.

Ennek örömére úgy döntöttem, hogy tartok egy ilyen kis féléves összegzésféleséget, amelyben összegyűjtöttem a blog olvasóinak legnagyobb kedvenceit, a saját kedvenceimet, a legnagyobb csalódásokat, valamint azt is, hogy az elkövetkező félévre milyen terveim vannak (spoiler: nem sok, de azok annál lelkesebbek), illetve miféle tapasztalatokkal gazdagodtam a blog fennállása óta.

Ha kíváncsiak vagytok ilyesféle statisztikákra, megvilágosodásokra, és hasonló földi jókra, akkor kattintsatok tovább.


2016/06/21

Könyvértékelő: Fiona Barton - Az özvegy

Fiona Barton – Az özvegy
[The Widow]

Úgy gondolom, hogy Az özvegy legfőbb erénye a kettősségében rejlik: egyszerre kapunk egy nem különösebben újat mutató thrillerféleséget (de hát lássuk be, manapság egyre nehezebb is valami teljesen újjal előállni, hiszen már a legbetegebb ötleteket is papírra vetették), valamint egy – főleg lélektani szempontból - nagyon izgalmas háttér sztorit, méghozzá nem csupán egyetlen nézőpontból, hanem számtalanból – ahogy a történetvezetés épp megkívánja. Középpontban természetesen a címadó özvegy szemszögével, ami nem túl gyakori, éppen ezért igen érdekes. Ez a kettősség, valamint az özvegy sajátos helyzetének bemutatása az, ami szerintem hozzásegíti a könyvet ahhoz, hogy kiemelkedjen kategóriájában.