2017/11/11

Mikor szűnik meg emberi mivoltunk? ✦ Han Kang - Növényevő

Han Kang – Növényevő
[채식주의자]

A dél-koreai Han Kang 2016-ban Man Booker-díjjal kitüntetett regénye valóban egy nem mindennapi darab, magával ragadja az embert a maga fojtogató és időnként fülledt hangulatával, és tudjuk, hogy valami egészen különlegeset olvasunk – akár tetszik, akár nem. Az ilyen darabokról el tudom képzelni, hogy valaha még klasszikusok lesznek, és egyszer talán kötelező olvasmányként adják majd ki (bár többek között a tizennyolcpluszos részek miatt nyilván nem egy középiskolában).

Mindez persze nem jelenti azt, hogy én személy szerint nem küzdöttem meg vele. A regény ugyanis egyszerre nagyon olvasmányos, időnként pedig meglehetősen elvont, tele van szépséggel és brutalitással, erotikával és elidegenedéssel, és persze annak a központi kérdésével, hogy mégis mitől leszünk emberek, és mikor jön el az a pont, hogy megszűnik emberi mivoltunk?

2017/11/05

Önfejlesszünk okosan ✦ Ryan Holiday - Az ego az ellenség

Ryan Holiday – Az ego az ellenség
[Ego is the Enemy]

Őszinte leszek: magamtól lehet, hogy sose vettem volna a kezembe Ryan Holiday könyvét, mert valahogy azt gondoltam, nem nekem szól ez a könyv. Aztán a kiadó jóvoltából mégiscsak hozzám került, én pedig úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. 

És milyen jól tettem! Rájöttem ugyanis, hogy dehogynem, nagyon is szükségem volt erre a könyvre – és a lehető legjobbkor érkezett hozzám.

Egyébként alapvetően nem vagyok az önfejlesztő jellegű könyvek nagy rajongója, de néha egy-egy darab igencsak meg tud fogni, és valahogy így voltam Ryan Holiday könyvével is mire a végére értem.
A könyv ugyanis olyan alapvető, de mégis meglepő igazságokra világított rá, amelyeket - bár ott voltak a szemem előtt - eddig valahogy mégsem láttam meg.


2017/11/01

Feszes tempójú hazai krimi ✦ Szántó Dániel - Az üldözött

Szántó Dániel – Az üldözött

Szántó Dániel tavaly megjelent első regényénél, a Revansnál úgy fogalmaztam, hogy így néz ki egy magyar skandináv krimi. Nos, azóta elkészült a könyv folytatása, Az üldözött, én pedig ezúttal azt éreztem, hogy valahogy kiforrottabbá vált a stílus, hamarabb magával ragadott, és összességében én személy szerint jobban élveztem a második kötet olvasását.

Bár hibátlannak még mindig nem gondolom, szerintem érezhető a fejlődés, a korábban említett „magyar skandináv krimi” fíling megmaradt, és itt most annyira nem éreztem azt a bizonyos sokat akart a szarka, de nem bírta a farka-effektust.

Persze a műfaj attól lesz izgalmas, hogy kicsit elrugaszkodott a cselekménye, nem egészen tűnik reálisnak, hogy ilyenek történjenek, de mégis fontos megtartani valamiféle egyensúlyt, hogy ne érezzük úgy, hogy valami elborult és hiteltelen, véres mesét olvasunk. 

2017/10/26

Rafinált, lendületes, kegyetlen ✦ Jo Nesbø - Hóember

Jo Nesbø – Hóember
[Snømannen]

Tudom, hogy közel sem ez a lényeg, de én most akkor is azzal kezdem, hogy mennyire csodaszép már a Hóember új díszkiadása! Instant szerelem. Nekem speciel sokkal jobban bejön ez az irány, mint a hagyományos piros-fehér-fekete borítós skandináv krimi vonal, azzal együtt, hogy a belbecs nyilván ugyanaz.

Túllépve a külsőségeken: a regény meglehetősen brutálisra sikeredett, viszont ez a fajta kegyetlenség mégsem öncélú. Nesbø-re jellemző módon iszonyat fordulatos és végtelenül komplex a cselekmény, engem a mai napig lenyűgöz, hogy hogyan képes a pasi átlátni ezeket a többszörösen összetett szálakat, a rengeteg szereplőt, a kidolgozott pszichés hátteret, és végezetül úgy összeterelni a különböző irányokat, hogy aztán kerek egész legyen belőlük, mi pedig a fejünket fogjuk, hogy aztamindenségit!
Zseniális, na.

Morális dilemmák és az Üdvhadsereg ✦ Jo Nesbø - A megváltó

Jo Nesbø – A megváltó
[Frelseren]

Mindig nagy-nagy elvárásokkal kezdek Nesbø-t olvasni, nálam ugyanis kétségtelenül ő a skandináv krimik műfajának elsőszámú képviselője, bár tény és való, hogy akadnak komoly kihívói – például Jussi Adler-Olsen se kutya azért.

A megváltó a Harry Hole-sorozat hatodik része (nálam csak az ötödik, mert az első részt kihagytam). Ez idáig a sorozat majd’ mindegyik része hozta is, illetőleg túlszárnyalta az elvárásaimat (a Vörösbegy mondjuk témájából kifolyólag annyira nem tudott megfogni, bár ennek sem vitatom nagyszerűségét), és előre lelövöm a poént: ez a könyv sem okozott csalódást. Sőt, sőt! Imádtam.


2017/10/22

Lehetne, hogy ezt a könyvet elolvassa mindenki? | Szamer - Rakka-naplók

Szamer – Rakka-naplók
[The Raqqa Diaries]

Amennyire apró ez a furcsa, ám fájdalomtól és kétségbeeséstől lüktető könyvecske, legalább annyira fontos olvasmány. És nem teszem hozzá, hogy szerintem, mert nem, hiába szubjektív az ember véleménye, ezt én most tényszerűen, kérdőjelek nélkül állítom.

És alá is támasztom itt nagy hirtelenjében. A könyv igaz történet, egy fiatal szíriai férfi története, méghozzá egy olyan férfié, akit ma sajnos a magyarok ijesztően nagy része azon nyomban megbélyegezne, merthogy „menekült”. Vagy mert szíriai. Vagy mert muszlim. Vagy mert… annyi mindent rásüthetnénk, olyan jelzőket, amelyek mára abszolút negatív csengést kaptak, pedig ezek valójában nem határozzák meg az embert, senki nem lesz kevesebb vagy több általuk, csak más.

Miért ijesztő, ha valaki más?

2017/10/12

Egy csomagnyi apokalipszis | Richard Kadrey - A végítélet kis doboza

Richard Kadrey – A végítélet kis doboza
[The Everything Box]

A végítélet kis doboza is egyike azon könyveknek, amelyek azt a célt szolgálják elsősorban számomra, hogy kilépjek a komfortzónámból, és a megszokott, jól bejáratott műfajokon és stílusokon kívül valami új felé is nyissak időnként. Ebből kifolyólag tehát a könyvet úgy fogom értékelni, hogy előre leszögezem: az ilyesmi abszolút nem a stílusom - de láss csodát, ezzel együtt mégis tetszett.

És mi az, ami abszolút nem a stílusom? Különböző természetfeletti, mutáns lények például. Amiből tényleg nincs hiány a regényben. Ellenben Kadrey olyan ötletes lényeket és jópofa karaktereket alkotott, hogy mégis élveztem róluk olvasni, és vártam, hogy legközelebb milyen furcsasággal rukkol elő. A pasi stílusa pedig lehet ugyan, hogy időnként kicsit erőltetett, de baromi vicces tud lenni a maga váratlan trágárkodásával és időnként elég meghökkentő hasonlataival. Én legalábbis többször felröhögtem.